Cím: Petőfi S. u. 16.

Telefon: 85/510-702, 510-703

Fax: 85/510-643

E-mail: titkarsag@berzsenyigimnazium.t-online.hu

1952 nevezetes évszám Marcali történetében. Az alig 6000 lelkes, poros kis járási székhely középiskolát kapott. Nagy szó volt ez még akkor is, ha az ötvenes évek a nagy "középiskolái gründolások" időszaka, amikor olyan kistelepülések is gimnáziumot alapítottak, mint Böhönye vagy Nagybajom, ahol aztán rövid időn belül meg is szűntek. A feltételek Marcali-ban sem voltak túl bíztatóak. A nagyszámban jelentkező tanulókon kívül szinte minden hi-ányzott. Nem volt sem megfelelő épület, felszerelés, sem tanári kar. Így aztán a kaposvári Közgazdasági Technikum Mezőgazdasági Tagozatának kihelyezett osztályaként kezdődött meg a tanítás egy 45 fős osztállyal a Templom téri (Hősök tere) iskola épületében. A tantestü-let jórészt az általános iskola nevelőiből verbuválódott. Az első igazgató - mindössze egy évig - Horváth Imre, az osztályfőnök pedig Kadosa Dezső volt.
Két év múlva a technikum megszűnt, az intézmény gimnáziumként működött tovább a Rá-kóczi úti Mayer-házban. Az igazgató Tölgyesi Lajos lett (1954-1957), akit hamarosan Dr. Veress Attila követett (1958-1959). A tanári kar mindössze 6 főből állt, csak lassan növeke-dett, és egészen a hetvenes évekig - önhibáján kívül - szinte mindig hiánnyal küszködött. Elő-ször négy tantermet alakítottak ki, értelemszerűen egy-egy osztállyal számolva, majd az ál-landóan növekvő tanulólétszám miatt az udvari szárnyon még kettőt építettek, sőt az igazgató lakásából is osztálytermek lettek. Ettől kezdve - mindössze egy év kihagyással - az intéz-ményben az állandóságot máig a gimnázium jelenti évfolyamonként egy, két, néha három osztállyal.
Dr. Veress Attila távozásával 1959-ben Botos Endre lett az igazgató. Ő szervezte és irányí-totta végig a levelező oktatást, valamint a mezőgazdasági munkát. Ez utóbbi a tanulóknak zsebpénzforrást és jó bulit, a tanároknak nem kívánt törődést, de kereset-kiegészítést és pré-miumalmát is jelentett. A munkára nevelést szolgálta volna az ekkor bevezetett 5+1-es mun-kahét is, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és szép csendben, lassan megszűnt.
Ebben az évben sikerült végre betölteni az igazgató-helyettes állást Ambrus Ferenc szemé-lyében, aki 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig irányította a tantestület pedagógiai munkáját. 1964-ben "a profilkeresés jegyében" két kereskedelmi szakközépiskolai osztály is indult. A több-ször átgondolatlan és indokolatlan "arculatváltásra" kényszerített, állandó tanerőhiánnyal küzdő, rosszul felszerelt intézmény mégis életképesnek bizonyult, és a már¬-már alig elvisel-hető túlzsúfoltság indokolttá tette és kikényszerítette egy új, a kor követelményeinek megfele-lő épület létrehozását.
Így történhetett, hogy 1965-ben a már régen kinőtt Mayer-házból az iskola kiköltözhetett mai, végleges helyére. Az áthelyezés rendkívül indokolt, a hely kiválasztása azonban kapitális hiba volt. A régi, patinás épületekben amúgy is szegény település arculata a zsinagóga lebon-tásával tovább szegényedett. Helyére egy jellegtelen, stílustalan, hatvanas évekre jellemző szürke egyenépület készült. Nem mentség, bár magyarázat, hogy országszerte hasonlókkal találkozunk. További probléma, hogy a város egyik legforgalmasabb utcájában épült, és a beszűrődő zaj a déli oldalon zavarja a tanítást. Pedig akkor még bőven lehetett volna találni egy oktatási intézménynek jobban megfelelő nyugodt helyet. Persze mindezek csak utólagos - bár jogos - aggályok. Az új tizenkét tantermes épület "a kor színvonalán áll", a régihez képest valóban tágas, jól felszerelt és eleve iskolának épült. Az igazi változás azonban csak ezután következett. 1966-ban a Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács VB egy határozatával megszüntette a gimnáziumot és a mindössze két éve működő kereskedelmi osztályt, helyette megyei beiskolázású közgazdasági szakközépiskolát alapított.
Ezzel - többszöri profilváltás után - véget ért a marcali középiskola első, küzdelmes, de mégis sikeres időszaka. Úgy is mondhatnánk, hogy a hős-kor.
A rendszerváltással iskolánkba is friss levegő áramlott. A vélemény-nyílvánítás sza-badsága, a tabu témák megszűnése jótékonyan hatott az oktatásra, különösen a humán tantár-gyak esetében.
Varga István nyugdíjba vonult, helyére egy volt tanítvány, később kolléga, Olasz Istvánné került. A tantestület és az önkormányzat egyértelmű támogatásával ő szervezte meg iskolánk-ban a nyolcosztályos tagozatot.
Ó, a nyolcosztályos! Rá még a város is büszke lesz egyszer. Létrejöttét nagy várakozás, rengeteg munka előzte meg. Persze kérdések, kételyek is. Engedélyezik-e, jönnek-e a kicsik? Mert hogy jó lesz, abban biztosak voltunk. Ez az iskolatípus ugyanis a régi, jól bevált gimná-zium modern változata, amelyben minden a továbbtanulást szolgálja.
A diploma megszerzéséhez és egyáltalán az érvényesüléshez ma már elengedhetetlen nyelvtudást a tanulók kis csoportokban, magas óraszámban sajátíthatják el. Felvételi tárgya-ikból fakultációs órákon készülhetnek fel. Fakultáció ugyan már 1981 óta van, de igazán a nyolcosztályosban teljesedett ki, hiszen itt -szemben az előző kettővel- heti 5 plusz órában mélyíthetik el tudásukat. Nem véletlen, hogy Budapesten és a nagy városokban többszörös túljelentkezés van erre a tagozatra. Sajnos vidéken - így nálunk is - objektív okok miatt a szervezés néha nehézségekbe ütközik.
1992-ben - lépést tartva a gazdasági élet változásaival - a szakközépiskolában pénzügyi ta-gozatot hoztunk létre, amely nagy népszerűségnek örvendett.
Robbanásszerű változás történt a nyelvoktatásban is. A kötelező orosz mellett ugyan német is volt a gimnáziumi osztályokban, de főleg a magas létszám miatt nem lehetett igazán haté-kony. Változást a haladó és speciális osztályok megjelenése, illetve csoportbontás hozott. Az angol és a latin nyelv bevezetésével lehetővé vált két világnyelv, illetve egy alapozó nyelv megfelelő szinten történő elsajátítása. A tanulók élnek is a lehetőséggel, egyre több a közép-, sőt felsőfokú nyelvvizsgát tevők száma.
A kiváló tanárok mellett sokat segített a Künzelsauval 1992-ben kiépült együttműködés is. A testvérváros folyamatos támogatása lehetővé tette önálló német nyelvi könyvtár létrehozását, tanulóink közül pedig évente rendszeresen húsz fő bővítheti, illetve mélyítheti tudását az ere-deti német nyelvű környezetben.
Az eredmény imponáló: az ország 122 hasonló profilú iskolája közül intézményünk a nyelvoktatás területén a megyében az első, országosan pedig a nyolcadik helyet érte el 1996-ban. (Köznevelés 1997.16.sz.)
A középiskola, főleg egy homogén gimnázium legfontosabb feladata, hogy minél több ta-nulóját juttassa be a felsőoktatásba. Egy vidéki kisgimnáziumnak -mint a miénknek is- mindig fel kell vállalni a "csak" érettségizni akarók oktatását is. Ezt figyelembe véve a több évtizedes felvételi statisztikánk kifejezetten jónak mondható.
Ha visszagondolunk arra, honnan indultunk és eddig közel 4000 fiatal kapott érettségi bi-zonyítványt, megállapíthatjuk, hogy az iskola első 50 éve sikeres volt. Reméljük, a következő is az lesz.