Cím: Gesztenye sor 15.

Levelezési cím:
5435 Martfű, Pf.: 2

Telefon/fax:
56/450-005

e-mail:
iskolatitkar@damjanich-martfu.sulinet.hu

web:
www.damjanich-martfu.sulinet.hu
A szabadságharc talán legnépszerűbb tábornoka 1804. december 8-án született a Temes vármegyei Stazán, szerb határőr családban. Apja őrnagy volt, és fiát is katonai pályára szánta. A temesvári katonai nevelőintézetben tanult, itt lett hadapród - alig tizenhat évesen - a 61. gyalogezredben. Hosszabb ideig Itáliában állomásozott. 1846-ban már századosként helyezték Temesvárra. Itt nősült meg, 1847-ben feleségül vette Cserrnovics Emíliát. Haynau altábornagy parancsa 1848 tavaszán ismét Itáliába irányította, mivel Damjanich - liberális szellemével és a „bresciai hiéna” rendreutasításával - kivívta ellenszenvét. Mészáros Lázár hadügyminiszter, Damjanich egykori itáliai tiszttársa 1848 májusában hazahívta, és megbízta a 3. honvédzászlóalj felállításával.
Egyik tiszttársa így írta le Damjanich külsejét:
„Ezt a férfias arcot sűrű fekete bajusz és terjedelmes szakáll környezte, mely a második gombig eltakarta a mellét. Magassága meghaladta az egy ölet, de minden tagja kellő arányban állott egymással. Ha még magunk elé képzeljük, amint nagy pej paripáján csendben ül, hátán fehér köpönyegével, oldalán lapos fringiájával, öklét szokásaként csípőjére támasztva, s merően nézve a csata fejleményeibe és dörgő hangon osztogatva parancsait: előttünk áll az impozáns alak . . . ”
Damjanich a délvidéki harcokban tűnt fel, és júliusban őrnagy lett a 3. honvédzászlóaljnál. November 25-ével ezredessé léptették elő, és hadosztály-parancsnoknak nevezték ki a bánáti hadtestnél.
Ez időben már országos hírnévre tett szert, legismertebb haditette a stražai (lagendorfi) tábor elfoglalása volt.
A tavaszi hadjárat legjelentősebb csatái az ő nevéhez kapcsolódnak. A szolnoki csatában való részvételéről így emlékezik Jókai Mór: „Míg Vécsei (sic!) a szolnoki hídfő redoute-ját tetszőleges támadásokkal ostromolta, . . . azalatt Damjanics (sic!) Cibakházánál átkelve a Tiszán, oldalt rohanta meg Szolnokot, a vörössipkások alig hagytak tennivalót, az előrehaladt szegedi kaszások elfoglalták a közéjük tüzelő ágyúkat, míg a túlnyomó erejű huszárság a birodalom vasas ezredét a Zagyván keresztül úszva menekülni kényteté.”
A diadalmas szolnoki győzelemért 2. osztályú katonai érdemrenddel tüntették ki. A szegedi betyár, Rózsa Sándor is Damjanich seregében harcolt szabadcsapatával. Április 28-án ideiglenesen hadügyminiszterré is kinevezték, de még aznap este súlyos baleset érte. Lovai megbokrosodtak, és ő kocsijáról leugorva lábát törte; így a szabadságharc befejezéséig harcképtelenné vált. 1849 júniusától országgyűlési képviselő volt. Július 10-én kinevezték az aradi vár parancsnokává.
Augusztus 17-én a cári csapatok előtt tette le a fegyvert. Betegen került fogságba. Haynau kötél általi halálra Ítélte. Azon a szekéren szállították a vesztőhelyre, amelyen a várból a szemetet hordták ki.
„Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is
szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!”

(Damjanich János: Ima kivégeztetésem előtt,
1849. október 5-ről 6-ra virradóra)