Elérhetősége:
Gyáli út 22.
tel.:(36)1/280-2500
Története:
Az iskola története



I. A Posta Tanonciskolája /1912-1950/
II. A Munkaerõ-tartalékok Hivatala Ipari tanuló Iskolája /1950-1951/
III. A Posta technikuma /1951-1969/
IV. A Magyar Posta, majd a Fõvárosi Tanács szakközépiskolája /1969-1994/
V. A Távközlési Oktatási Alapítvány technikuma /1994-/


Az iskola nevének változásai:

Magyar Királyi Posta Mûszerész Tanonciskola /1912. október 24./
Magyar Posta Mûszerész Tanonciskola / Iparostanuló Iskola /1945-1950./
MTH 30.sz. Iparitanuló-Iskola /1950.január 1./
Villamosipari Technikum /1951.szeptember 1./
Puskás Tivadar Távközlési Technikum /1953.január 1./
Puskás Tivadar Távközlési Technikum és Szakközépiskola /1969-1972./
Puskás Tivadar Távközléstechnikai Szakközépiskola /1972-1973./
Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskola /1973-1985./
Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskola és Technikum /1985-1994./
Puskás Tivadar Távközlési Technikum /1994.július 1-/

A Puskás Tivadar Távközlési Technikum története:

A PTTT a Magyar Királyi Posta által 1912-ben alapított Mûszerész Tanonciskolából nõtt mára az ország legjelentõsebb középfokú távközlési intézményévé.
Az iskola történetének korszakai:

I. A Posta Mûszerész Tanonciskolája (1912-1950)

1847-ben épült ki az elsõ távíróvonal az akkori Magyarország területén Pozsony és Bécs között. 1881-ben építették ki a Puskás fivérek - Tivadar és Ferenc - az elsõ budapesti telefonközpontot és a telefonhálózatot. Az elsõ távbeszélõközpontok kiépítésén és karbantartásán még külföldi szerelõk dolgoztak, és még sokáig nem volt Magyarországon iskolai szervezésben távközlési mûszerészképzés. De a bõvülõ telefonhálózat és a berendezések fejlõdése egyre sürgetõbb feladattá tette a hazai szakemberképzés megoldását. Kolossváry Endre, az elsõ postamérnökök egyike kezdeményezte 1910-ben a Posta ipari szakiskolájának megszervezését. Két év alatt készült el a Ferencvárosban, a Gyáli úton a háromszintes (alagsor, földszint, emelet) neobarokk stílusú iskolaépület, melynek tervezõje és kivitelezõje Fleischl Róbert építész volt.

Az iskola rendeltetése:

- a gyengeáramú elektrotechnikában jártas,

- mûhelygyakorlattal rendelkezõ,

- a Posta különleges mûszaki berendezéseinek karbantartásához, szereléséhez értõ mûszerészek képzése.

Az iskolaszervezés során felhasználták a vezetõ postamérnökök ( Kolossváry Endre, Balla Pál, Fritz Jenõ ) amerikai és nyugat-európai tanulmányútjainak tapasztalatait.

A Magyar Királyi Posta Mûszerész Tanonciskolája 1912.október 24-én kezdte meg mûködését 16 tanulóval.

Kik tanulhattak itt?

-hat elemi vagy két középiskolai osztályt elvégzett diákok,
-1916 után 4 polgárit vagy középiskolát végzettek,
-akikkel a Készülékjavító Mûhely tanoncszerzõdést kötött.

A tanonciskolai képzés:

- az elméleti tantárgyakat heti 16-20 órában szeptembertõl júniusig tanulták,
- a gyakorlati oktatást heti 28-32 órában tartották - a nyár folyamán is.

Tandíj:

- az oktatásért, a felügyeletért és az ellátásért tandíjat kellett fizetni, ( ez pl.1912-ben évi 480 korona volt),
- fél vagy akár teljes tandíjmentességet kaphattak a postai alkalmazottak szorgalmas és jó magaviseletû gyermekei.

Tanszerek:

- könyveket, rajztáblát, vonalzót és rajzeszközöket használatra ingyen kaptak
- fizetni a papírért, festékért stb. kellett. (Ez az összeg 1938-ban pl. évi 30 pengõ volt.)

Az 1924/25-ös tanévtõl a képzés 3 éves lett.

A távközlési technika fejlõdése - gépkapcsolású központok, távkábelek, rádiózás - miatt a tananyag nagyon megnõtt. Ezért az oktatás 3+1 éves lett, mivel a felszabadult segédek legjobbjai számára továbbképzõ tanfolyamot szerveztek az iskolában.

A második világháború évei alatt
- valamennyi osztályban bevezették a német nyelv tanítását,
- valamint a honvédelmi ismeretek oktatását. - 1944. április 3-án egy légitámadás alkalmával az iskola épülete is több találatot kapott. Erõsen megsérült a nyugati épületszárny, a tornaterem épülete pedig teljesen romba dõlt.

1945 után az iskolát 3 fõhatóság irányította :
- a Posta Vezérigazgatósága,
- az Iparügyi Minisztérium (az iparoktatást),
- a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a nevelést).

Képzési cél:
- távíró-, távbeszélõ-, és rádióüzemekben foglalkoztatott mûszerészek képzése

Koedukáció - 1949 õszén a postamûszerész-képzésben megjelentek az elsõ leánytanulók



II. A Munkaerõ-tartalékok Hivatalának Iparitanuló Iskolája /1950-1951/

Az l949. évi középiskolai reform a szakoktatással nem foglalkozott. A Munkaerõ-tartalékok Hivatala, egy új országos szervezet kapta meg a szakképzés irányítását és szervezését, s kétéves alapfokú szakképzést indított. Iskolánk ehhez az irányító szervezethez 1950. január 1-jén került.

Az MTH-intézet az általános iskola 8. osztályát elvégzett fiúkat és lányokat kétéves képzésre vette fel. Az egy évvel csökkentett képzési idõ szükségessé tette a tananyag redukálását és a követelmények mérséklését is.



III. A Posta technikuma /1951-1969/

1951 nyarán véget ért iskolánk történetének MTH-korszaka. A Posta visszakapta Gyáli úti iskolaépületét, ahol egy középfokú technikum szervezése kezdõdött meg.

1951. szeptember 1-jén a Mûszerész Tanonciskola hagyományaira és eredményeire épülõ és azt továbbfejlesztõ középiskola korszakát nyitotta meg a Gyáli úti Villamosipari Technikum.

A technikumfejlesztés évei /1957-1962/:
- Kívül-belül tatarozták az épületet.
- Az addig bitumen padlózatú tantermeket parkettázták.
- A második emeleti termekbe is bevezették a központi fûtést.
- Kicserélték az iskolabútorokat.
- Felújították a tornatermet, új szertár, öltözõ, mosdó és zuhanyozó épült.
- A laboratóriumokban kétmunkahelyes mérési lehetõséget alakítottak ki, bõvítették és modernizálták a mûszerparkot.
- Az addigi rádiótechnikai laboratórium helyett külön adás- és vételtechnikai laboratóriumokat rendeztek be.
- Elkészült a harmadik tanmûhely.

A Puskás Tivadar Távközlési Technikum a 60-as évek elejére az ország híradástechnikai színvonalát reprezentáló, a szakmai képzés számára korszerûen felszerelt iskola lett.



IV.A Magyar Posta, majd a Fõvárosi Tanács Szakközépiskolája /1969-1994/
Névadónk:
1844. szeptember 17.
Megszületik Pesten, Puskás Ferenc és Agricola Mária elsõ gyermekeként. (Családfa)
1844. szeptember 20.
Megkeresztelik a lipótvárosi plébániatemplomban. / Ez a templom a mai Szent István-bazilika helyén állt./
A keresztségben a Tódor, János, Lampert neveket kapta, az elsõt bizonyára a nagyapa iránti tiszteletbõl.
1848. március 30.
Megszületik öccse, Ferenc.
1854.
Megkezdi gimnáziumi tanulmányait, valószínûleg Budán.
1862-1865.
A bécsi Theresianumban jogot tanul, majd átiratkozik a mûegyetemre.
1865.
Abbahagyja egyetemi tanulmányait és mivel apja tönkrement, állást vállal.
1866.
Londonba utazik, ahol megbízást kap a Waring cégtõl az erdélyi keleti vasút építésében való közremûködésre.
1872.
A társaság csõdöt jelent, Puskás felbontja szerzõdését.
1873.
Bécsbe utazik, s nagyszabású vállalkozásba kezd, utazási irodát alapít.
1874.
Amerikába hajózik. A coloradoi aranymezõkön földet vesz s beáll az aranykeresõk közé.
1876.
Londonba, majd Brüsszelbe utazik, ahol a legújabb távírógépekrõl és a városon belüli távíróhálózat kiépítésérõl folytat tárgyalásokat. Bell találmányának hírére visszautazik Amerikába. Edison munkatársa lesz s a telefonközpont kidolgozásán munkálkodik.
1877.
Edison megbízottjaként Londonba megy, s itt bejegyezteti a fonográf szabadalmát.
1878.
Londonból átköltözik Párizsba. Edinson képviseletét vállalja a kontinensen. Foglalkozik minden Edison-szabadalommal, az eddigieken kívül a villanyvilágítás népszerûsítésével is. Emellett önálló vállalkozásként szabadalom-értékesítõ ügynökséget nyit. Párizsba költözésének fõ oka és célja az, hogy az európai fõvárosok közül elsõként itt épüljön telefonközpont.
1879.
Megnyílik a párizsi telefonközpont, melynek létrehozásában Puskás Tivadarnak meghatározó szerepe volt.
1879. október 29.
Kinevezik az Edison Társaság igazgatósági tagjává. Még ez év nyarán rövid idõre hazajön, hogy elõkészítse a pesti telefonközpont és telefonhálózat létrehozását.
1879. július 4.
Puskás Ferenc pesti, Gyöngytyúk utcai lakásán lezajlik az elsõ magyarországi telefonbeszélgetés.
1880. május 20.
A minisztérium végre kiállítja és aláírja a pesti telefonközpont mûködését engedélyezõ okiratot. A központ számára az üzleti negyed centrumában, a Fürdõ / ma József Attila / utca 10. számú ház III. emeletén béreltek helyiséget. Itt kezdték meg a 200 vonal kapacitású, LB típusú telefonközpont - 2 darabból álló, egyenként 100 vezetékes jelzõtáblás szekrény és 2 darab 100/64 keresztlemezes váltó - felszerelését.
1881. február 1.
Puskás Ferenc mint a budapesti telefonhálózat igazgatója, elõfizetési felhívást tesz közzé. A jelentkezõknél azonnal megkezdték a készülék felszerelését, a légvezeték kiépítését. A hálózatépítést Puskás Ferenc irányította, õ tanította be a központ kezelésére felvett kisasszonyokat is.
1881. május 1.
MEGNYÍLT AZ ELSÕ BUDAPESTI TELEFONKÖZPONT. Az induláskor 25 elõfizetõje volt.
1881. augusztus 1.
A Lövész utca 11-ben megnyílt a második központ, mint belvárosi fiókállomás.
1882.
Budán, a Pálffy / ma Bem / tér 4-ben épült az újabb fiókállomás 27 elõfizetõvel.
1884.
Puskás Tivadar feleségével és leányaival haza költözött Budapestre. A Lánchíd budai hídfõjéhez közel, az Albrecht fõherceg / ma Hunyadi János / úton egy tízszobás lakát béreltek.
Öccse halála után maga vette át a Budapesti Telefonvállalatot, s nagy lendülettel fogott hozzá az elõzõ évben fejlõdésében megtorpant vállalat fellendítéséhez. Alig néhány hét alatt felszereltette Budapest elsõ nyilvános telefonállomásait.
1885.
Anyagi nehézségei miatt eladja a telefonvállalat egyharmad részét.
1887.
Baross Gábor miniszter államosította a budapesti telefont. A cég új neve: Budapesti Állami Telefonhálózat Puskás Tivadar Bérleti Vállalata.
1888-89.
Tovább bõvült és korszerûsödött a hálózat. A légvezetékekhez vashuzalok helyett már horganyzott acélhuzalt használtak. A régi, 3-4 éves távbeszélõkészülékeket is lecserélték,és valamennyi állomáson új, ún. Western-készülékeket szereltek fel.


1890.
A bõvítés és korszerûsítés a végsõkig kimerítette a vállalat anyagi lehetõségeit. Puskás részvényei a Kereskedelmi Bank tulajdonába kerültek. Ettõl kezdve Puskás Tivadarnak már a neve sem szerepelt a Budapesti Távbeszélõ-hálózat cégjelzésében. A budapesti hálózat története 1890-tõl már nem Puskás Tivadar története.
1892.
Puskás bejelentette "Új találmányát, új eljárás telefonújság szervezetére és berendezésére" címmel az Osztrák-Magyar Monarchia szabadalmi hivatalában.
1893.
Folynak Puskás kísérletei a beszélõ újság megvalósításával kapcsolatban.
1893. február 15.
A Budapesti Telefonhírmondó-Szolgálat megkezdte nyilvános adásait.
1893. március 16.
Puskás Tivadar, a Telefonhírmondó megteremtõje, Hungária szállóbeli lakásán reggel fél kilenckor meghalt.