Cím: Almásy út 50.
Központi telefonszámok:

56/390-185
56/390-953
56/390-062
Fax:
56/590-660
E-mail:
szekacs@szekacs.sulinet.hu
Története:
A SZÉKÁCS ELEMÉR SZAKKÖZÉPISKOLA TÖRTÉNETE 1941-2005

Iskolánk elődje a Téli Gazdasági Iskola (1941-1949)

1941.jpg A mezőgazdasági középiskola elődje a Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomás 1941-ben létesült Törökszentmiklóson. A földművelésügyi Minisztérium az iskola létrehozásának egyik feltételeként Törökszentmiklós és a környező községek (Fegyvernek, Tiszaroff, Tiszabő, Tiszabura) 500-500 pengős hozzájárulását szabta meg fenntartásához. Az intézet vezetésével Ketter Lászlót, majd Sulyok Elemér gazdasági tanárt bízták meg. Az iskola két éves volt. A tanulókat - Törökszentmiklós és környékéről - elemi iskolát végzett gazdaifjakból toborozták, akik a téli hónapokban jártak elméleti oktatásra. A "felsőbb" tanulók a gyakorlati félév alatt három alkalommal egy-egy hétre bejártak gyakorlati képzésre, mely idő alatt az iskolában laktak.

1940.jpg 1943-ban létesítették a tangazdaságot, a község szélén vásárolt 48 kh 561 négyszögöl területen. Ebben az évben kezdték meg a mai Almásy úton az új tanügyi épület építését is, mely magába foglalta a tantermeket, tanulóotthont, irodákat, valamint a tanulóotthoni személyzet lakását.
Az iskola működésében tükröződtek a háborús viszonyok, természetes, hogy keretet is szabtak a fejlődésnek. Az épület még el sem készült, már 1944. szeptember 15-én át kellett adni a Vöröskeresztnek, kórház céljaira. Nemcsak az elhelyezés, hanem az ellátás is problémát okozott. Az előírt havi 90 dkg zsír és 15 dkg liszt és cukorjegy hozzájárulásból az iskola nem tudta megoldani a tanulók étkeztetését.

Az iskola működtetéséhez szükséges anyagi hozzájárulást az évi 500-500 pengőt a községek sem tudták befizetni. "1944-ben az évi segély felvételét több alkalommal szorgalmaztuk az akkor volt főjegyző úrnál, azonban a költségvetési technikára és az elszámolási lehetőségekre utalva ennek kifizetését ő halasztotta mindig azzal, hogy csak majd novemberben lesz erre módja" - Jelentette az iskola igazgatója. Természetesen a fronthelyzet erre már nem adott lehetőséget. A front közeledtével felsőbb rendeletre az iskola teljes felszerelését el kellett szállítani a kecskeméti társiskolához.
A város 1944. október 24-én szabadult fel. Az iskola épületét továbbra is kórháznak használták ezúttal a szovjet csapatok. A községben viszonylag gyorsan normalizálódott az élet. 1944. december 7-én már az elemi iskolában megkezdődött a tanítás. A demokratikus szerveztek a gazdasági iskola működésének megindítását is szorgalmazták. A nevelőket azonban szétszórta a háború. 1945 tavaszán az igazgató egyedül próbálta újjászervezni a tanintézetet.

A háború után a nagyközség is történelmi változásokat élt át. A föld azoké lett akik megművelték. A Földművelésügyi Miniszter az alábbiakban rendelkezett:
"AZ ország elsőrendű érdeke, hogy a már megindult mezőgazdasági termelőmunka szakszerűségét minden eszközzel biztosítani tudjuk. Különös gondot kell fordítani az új kezekbe került földeken folytatott gazdálkodásra, nehogy a szaktudás hiánya itt termelés kiesést okozzon. Az újonnan földhöz jutottaknak haladéktalanul módot kell adni arra, hogy a gyakorlati gazdasági ismereteket kibővíthessék, megfelelő gazdasági szaktanácsadásban részesüljenek, szakszerű irányítást kapjanak. E cél szolgálatába állítom valamennyi fennhatóságom alá tartozó gazdasági szakoktatási intézmény tanszemélyzetét."
A gyakorlat azonban nem volt ilyen egyszerű, hisz az új gazdáknak elsősorban nem a gazdálkodási ismeretek, hanem legtöbbször az alapvető termelőeszközök hiányoztak. Már a földosztás kezdetén szóba került a szövetkezetek szervezésének kérdése, melyről tanúskodik az igazgató 1945 április 17.i tanfolyam tematikájával kapcsolatos tervezete.
"Új anyagként szükséges szövetkezeti és gazdaságpolitikai tanítás is. A szövetkezeti ismeretekre szükség van a nép nevelése szempontjából." Az iskola igazgatója a gyakorlatban is részt vett a szövetkezetek szervezésében.
A földreform során az iskola földterülete is jelentősen gyarapodott. A korábbi területhez kapott 82 kh szántót és 102 kh erdőt. A megnövekedett területen, amely két nagyobb birtokból állt, (Szenttamáspuszta-Imre major, Ürgehát- Gyáros major) uradalmi kastélyokkal, jelentős gazdasági épületekkel az iskola vezetősége és a község elöljárói középfokú mezőgazdasági iskola létesítésére tettek javaslatot. Ez lehetővé tette volna azt is, hogy az iskola helyén a későbbiekben gazdaasszony képző működjék. A földművelésügyi miniszter közben rendelkezett.
"Magyar Gazdaképző Iskolák szervezeti szabályzatának megállapításáról szóló 53 800/1945. FN számú rendelet végrehajtásaként a következőt rendelem el:
Felhívom a címet, hogy a vezetése alatt álló intézményt a csatolt szervezeti szabályzat utasításainak figyelembevételével Magyar Gazdaképző Iskolává szervezze át. A tanítást ez új rend szerint csak a mezőgazdasági tagozat első osztályán kell megkezdenie. A háztartási tagozat munkáját csak ott kezdheti meg, ahol a cím a tanítás lehetőségét e tagozaton is biztosítani tudja."

Az iskola áttelepítése 1945 novemberében megkezdődött a szenttamáspusztai Imre majorba. Ez a megoldás nem lett volna rossz, hisz 120-140 fő részére tanulóotthont, 4-5 tantermet tudtak kialakítani. Ez azonban csak a lehetőség volt. A valóságban az épületek erősen elhanyagolt állapotban voltak, rendbehozataluk, nem volt egyszerű. Minden erőfeszítés ellenére még 1946. január. 1-én sem tudták a tanítást megkezdeni, bár jelentkezett 9 felső és 8 alsó évfolyamos tanuló. Az elképzelést támogatta a Magyar Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete is, bár ők a gazdaasszonyképzővel egyesített formában és a meglévő törökszentmiklósi épületben.
A felsőbb szervek nem látták biztosítottnak sem a középiskola beindítását, sem azt, hogy az érettségizettek el tudnak helyezkedni a mezőgazdaságban, így nem járultak hozzá a középiskola létesítéséhez. A felsőbb szervek intézkedését igazolták a gazdaképző iskola beindításával kapcsolatos további nehézségek is. Tudniillik a gazdaképző iskola beiskolázását sem tudták biztosítani.

A tanítás végül is csak az 1946/47-es tanévben indult meg, s nem is a szenttamási Imre majorban hanem az állomás melletti korábbi iskolaépületben, megosztva a gazdaasszonyképző iskolával. Közben a községi elöljáróság az iskolával szomszédos vigadó kertjéből két kh-k átengedett használatra, ami biztosította a lehetőséget az iskola további fejlesztéséhez. Mindkét iskolánál ösztöndíjat is létesített.
A tangazdasági területeket a megnövekedett távolságok miatt elcserélték közelebbiekre. A tangazdaság gépállománya csupán két ekéből, két boronából és egy tárcsás boronából állott.
Később a gyárosmajori kastély lebontását engedélyezték, anyagát beszállították az iskolához, s ott a megnövekedett területen a hároméves terv keretében juttatott 8 000 Ft-ból 1948 novemberében gazdasági és egyéb épületek építését kezdték meg. (Istálló, cselédlakás, sertésól). Ezek az épületek még mais az oktatás szolgálják. Az iskola tanulólétszáma nem volt magas. A gazdaasszonyképzőben 23-an a gazdaképzőben 34-en tanultak.