Cím: Áprily Lajos Tér 2.
Tel: 06(26)311-195
Fax:06(26)318-028
E-mail:iskola@ferences-sze.sulinet.hu
Története: Az iskola eddigi 50 éves története során fokozatosan épült a képen látható 8-as alakra. Végében a tornaterem látható, túloldalán pedig hozzá tartozik a szürke tetős, emeletes épület, a kollégium. Az utcai szárny tetőterében található a kápolna.

Gimnáziumunkban hat- és négyosztályos képzés folyik, összesen 16 osztályban. Az iskola tanárai ferences atyák és világi nők illetve férfiak, valamennyien keresztény, ezen belül is ferences szellemben igyekeznek nevelni a rájuk bízottakat.
A diákok és tanáraik munkáját dicsérik a szaktárgyi versenyeken elért eredmények és a sikeres felsőfokú tanulmányok.

Neves művészek alkotásaikkal ajándékoztak meg bennünket, melyek a kápolnát és az épület különböző részeit díszítik.

A külsőt csak a (nemrégiben lecserélt) bejárati kapura elhelyezett kovácsoltvas címer: a Ferences Rend és Szentendre város címere díszíti, némi felhívó jelleggel. A Ferences Rend címerét a kereszt jele alatt Krisztus és Szent Ferenc keresztező keze alkotja. A városnak a régi és most már újra visszaállított címere: a Győztes húsvéti Bárány. - A régmúlt emlékét őrző római kori városnévvel is: Ucisia Castra. A bejárati kapu két oldalán az iskola neve és a ferences köszöntés: Pax et Bonum. - Béke és Áldás.

A kapubejáratban olvashatjuk Szent Ferenc Naphimnuszának szövegét rézlemezekre domborított betűkkel. A másik oldalon pedig egy réz dombormű hirdeti, hogy "1386 - 1986 ANNO S. JOANNIS A CAPESTRANO NATI SEXCENTESIMO HOC INSTITUTUM RAEDIFICATUM EST FRATERNO FRANCISCANORUM AUXILIO COMMUNIONEM POPULORUM FOVENDO"
(Kapisztráni Szent János születésének 600. évében épült újjá ez az intézmény a ferencesek testvéri segítségével a népek közösségének ápolására.)

Az udvarra vezető "Naphimnuszos" díszkapu P. dr. Kákonyi Asztrik terve, és az 1967-ben itt tanuló fiúk munkája. Rajta a Naphimnusz motívumai között Szent Ferenc kitárt kezekkel a Teremtményekért, testvéreiért áldja az Alkotót.

Szent Ferenc nagy mészkő szobra, amint kezébe vett két faággal hegedül: a hangokat onnan felülről, vagy belülről hallva. A szobor Csíkszentmihályi Róbert szentendrei művész alkotása.

Az iskola második udvarán elhelyezett három alkotás az élet hármas misztériumát jeleníti meg: születés, hivatás és halál. A szobortartón a 35. zsoltár szavait olvashatjuk: "Nálad van az élet forrása." Egy térdelő anyát láthatunk, redős palástja térde előtt terül el, felgyűrődő szélei egy kis medencét alkotnak. A redőzetet akár forrásnak is tekinthetjük, benne a gyermekkel. A föléje hajló anya első pillantását veti gyermekére. Arcán megrendült áhítat, kezeit összekulcsolva nézi a csodát, az Isten ajándékát. Ő csak eszköze volt az Isten életajándékozó jóságának. Alázatos, póztalan mozdulatában a színtiszta áhítat, és csodálat indít bennünket is az élet misztériumának tiszteletére.

A második misztériumot, a Hivatást jelentő két kopjafa mintára faragott emlék. De itt az életbe indulás és hivatás vállalásának szimbóluma. Az érettségi befejezésekor, az eredményhirdetés után, még a belső feszültség összeszedettségre késztető pillanatában jönnek ide a diákok kezükben a monogramjukkal ellátott rézszöggel, és beütik a körbe, az emlékfába, az előző osztály szögkoszorúja alá jelképnek. Ahogy ez a szög megkapaszkodik ebben a fában, úgy akarják ők is élethivatásukat az iskola szellemével összenőve teljesíteni. A ballagók emlékfáját 1986-ban egy székely fiú, Betze Zoltán faragta.

A harmadik misztérium: a Halál. Áll egy hatalmas kőtömb, mely a tervező elképzelése szerint kereszt alakban négyfelé van törve, és belőle bronz növényforma tör kifelé. A halál, mint a kő, súlyos dolog mindenki számára, még a hívő számára is. De ezt a súlyos követ kereszt alakban megtörték, jelezve, hogy Krisztus kereszthalálával a mi halálunkat is megtörte. A felfelé törő növényforma pedig jelzi azt az új életet, melyet Krisztus feltámadásával nekünk ajándékoz. Az elhunyt tanárok, és diákok jelképes síremléke ez. Találkozók alkalmával is felkeresik ezt a helyet, gyertyát gyújtva emlékeznek meg azokról, akik életüket a nevelés szolgálatában emésztették föl.