Elérhetőség: Bem tábornok út 3.

Tel: (36) 515-020
Fax: (36) 313-765
Történet: Kossuth Zsuzsa a magyar történelem méltatlanul elfeledett személyiségei közé tartozik. Kossuth László és felesége öt gyermekével Sátoraljaújhelyen élt az 1820-as évek elején. Lajos érdeklődése már korán a politika felé fordult. Ebben követte őt a négy leánytestvér legfiatalabbika, Zsuzsa, aki még külsőre is nagyon hasonlított szeretet és csodált bátyjára. A fiatal lány részt vett egyebek között a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, s megismerkedett Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, akik mély benyomást tettek rá. 1837 tavaszán a bécsi udvar Kossuth bebörtönzésével akarta elnémítani az ellenzéki mozgalmat. Az idős Kossuth László tehetetlenül nézte házának feldúlását. Báró Wesselényi Miklós felhívása nyomán gyűjtés indult a nincstelenné vált család részére. A létfenntartás gondjai jórészt Kossuth Zsuzsára hárultak, aki akkorra már kezdődő tüdőbajban szenvedett. 1840-ben Kossuth Lajos kiszabadult a börtönből, egy évre rá pedig húga férjhez megy Meszlényi Rudolfhoz, Kossuth sógorához, s az ellenzéki mozgalom lelkes és aktív tagjává válik. 1848-ban azonban férje agyhártyagyulladásban hirtelen meghal. Az özvegy ebben az időben Pesten él édesanyjával és három gyermekével.

1848 nagy áldozatokat követelt minden magyar családtól, de elsősorban a honvédektől. A sebesültek ellátása a megoldatlan feladatok közé tartozott. 1849 áprilisában azonban Meszlényiné Kossuth Zsuzsát kinevezik a tábori kórházak országos főápolónőjévé. Kossuth Lajos húga már kinevezése előtt is eredményesen tevékenykedett Debrecenben, ahol sógornőjével egyesületet alapított azzal a céllal, hogy adományokat: sebkötöző pólyát, ruhanemű gyűjtsenek a sebesültek számára. Az 1849 tavaszán meginduló munka óriási vállalkozás volt a tüdőbajjal küzdő asszony számára. Sorra látogatta, szerelte fel vagy éppen szervezte újjá a tábori kórházakat, ápolta, vigasztalta a sebesülteket, hiszen, amint írta: "Minket, nőket Isten azért teremtett, hogy letöröljük homlokaikról a verejték cseppjeit azoknak, kik elfáradtak az élet útjain." Egészségügyi szervező munkája során rendre meg kellett vívnia harcait a szabadságharc ellenzőivel. Tevékenységével elismerést szerzett, mint a szabadságharc egyik vezető személyisége. Országjáró körútjain fáklyás zenével köszöntik a falvak lakói. Kossuth Zsuzsa az utolsó pillanatig végezte felelősségteljes munkáját, melynek során kiváló szervezőkészségről, politikai éleslátásról tett tanúbizonyságot. A világosi fegyverletétel után először Nagyváradon volt fogságban, orosz felügyelet alatt, majd az osztrák hatóságok vonták felügyeletük alá a Kossuth családot, s nyitott szekérrel szállították őket fagyos szélben Pestre. Ott szalmával telehintett, kitört ablakú börtönbe vetették őket.

Kiszabadulását követően a pesti Kecskeméti utcában lánynevelő intézet nyílt vezetésével. Emellett részt vett a Mack összeesküvésben, melynek célja Kossuth Lajos magyarországi visszatérésének előkészítése, új forradalom szervezése. Az adott társadalmi-politikai viszonyok szükségszerűen vezettek e mozgalom bukásához. 1851-től a Kecskeméti utcai ház állandó megfigyelés alatt volt. Kossuth Zsuzsa újra börtönbe került, előbb Pesten, majd Bécsben, a rabkórházban sínylődött, ahol már igen rossz egészségi állapotban volt. Mégis volt annyi ereje, hogy a vallatások során sikerült megvédenie barátait, rabtársait. Az ítélet így szólt: Kossuth Zsuzsának, családjával együtt, távozni kell mindörökre Magyarországról. A következő állomás Brüsszel. A Kossuth nővérek kevéske pénzükből csipkeverő műhelyt nyitottak. Zsuzsa emellett nevelte három gyermekét, ápolta idős édesanyját, harcolt a bátyját és saját magát ért támadások ellen és küzdött egyre erősödő tüdőbajával. Brüsszelből így ír: ". nem önként jöttem ide, hogy elmeneküljek a viharból, mely földhöz terítette és magával ragadta népem legjavát, és állandóan sújtja azokat, akik megmaradtak."

Az édesanyja halála után Zsuzsa és gyermekei, valamint nővérei Amerikába emigráltak. Itt is keményen dolgoztak a megélhetésért. Kossuth Zsuzsa híre megelőzte érkezését, s az egyszerű amerikai emberek lehetőségük szerint támogatták, segítették őket. Ezekben az időkben írta: "Nem azért jöttünk ebbe az országba, mert itt rokonszenvre számítunk, hanem azért, mert dolgozni akarunk. És úgy hallottuk, hogy itt, aki akar, dolgozhat." Kossuth Zsuzsát barátai 1854. június 29-én kísérték utolsó útjára New York egyik csöndes utcájában. A rózsafa koporsót - melyet gyászoló amerikaiak sokasága kísért el - egy elhanyagolt kis temetőben helyezték el, amelynek helyén ma egy templom áll. Kossuth Zsuzsa emlékét és halálát követő évtizedekben hazájában igyekeztek elfelejteni. Élete utolsó heteiben írta Kossuth Zsuzsa e megszívlelendő sorokat: "Be fogom járni a világot, sorsom kérlelhetetlensége által ostorozva, de ne adja istenem valaha is csak egy parányit lehajtani fejem ott, hol csak vendég lehetek."