Elérhetőség: Balassi út 17.

37/341-455, 341-331
Történet: A "Bajza" városunk első, érettségit adó középiskolája. A kiegyezést követő évtizedek fejlődésének eredményeképpen Hatvan faluból ismét kisvárossá fejlődött. Polgárai részéről megnőtt az igény, hogy gyermekeiknek magasabb iskoláztatást biztosítsanak.

1902-ben épült az iskola mai - akkor még egyemeletes - épülete, ahol polgári fiúiskola kezdte meg működését. A polgári azonban nem adott érettségi bizonyítványt, elvégzése után nem lehetett a felsőoktatásban továbbtanulni. Ezért a város polgárai kezdeményezésére, és gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezésével 1927-ben reáliskola létesült, egyelőre ideiglenes épületben. Mai helyére 1929-ben költözött az intézmény.

A kezdeti bizalmatlanság után egyre több tanuló iratkozott be, ezért 1931-ben emelet ráépítésével bővítették az épületet. Ekkor veszítette el eredeti szecessziós homlokzatát. Ugyanebben az évben a reáliskolát reálgimnáziummá, 1935-ben pedig gimnáziummá minősítették. 1935-ben vette fel az alapítást engedélyező Klebelsberg Kunó gróf nevét, akinek az iskola előcsarnokában dombormű örökíti meg emlékét.

Iskolánk első névadójának emléktáblája sz iskola falánA háború előtt az iskola "rendes" tanulói csak fiúk lehettek, a lányok magántanulóként végezhették tanulmányaikat. Számukra külön szobát jelöltek ki, innen becsöngetéskor a tanár kísérte be őket az osztályba, óra végén pedig vissza a leányszobába. Fiúk és lányok nem érintkezhettek.

A háború idején a gimnázium épülete tüzérségi találatot kapott, 1944. november 25-től pedig hadikórház működött itt. A tanítás a front elvonultával, december 29-én indult újra.

A háború után jelentős változások történtek az iskola életében is. Megkezdődött a gimnázium négy évfolyamossá alakítása. A leánytanulók "rendes" hallgatók lettek. Népi kollégium létesült. 1948-ban az iskola felvette a közeli Szücsi község szülötte, Bajza József költő, kritikus és színigazgató nevét.

Az államosítás ugyan közvetlenül nem érintette az iskolát, hiszen addig is állami intézményként működött, de megszüntették a cserkészmozgalmat, a vallásos ifjúsági szervezeteket, 1949-ben leváltották igazgatói állásáról a mélyen vallásos Gedeon Béla igazgatót.

Az ötvenes-hatvanas években jelentősen megnőtt a tanulói létszám, az akkor még csak a főépületből álló iskola szűknek bizonyult. Ekkor bővítették a korábbi leánypolgári iskola épületével (B épület). Egy évfolyamon ekkor már 4-5 osztály indult, de volt év, mikor kilenc párhuzamos osztályunk volt. Az osztályok egymást váltogatták a termekben. A 60-as években működött az 5-1-es oktatás: a diákok 5 napig az iskolában tanultak, egy nap pedig gyakorlati foglalkozásokon vettek részt a város üzemeiben, boltjaiban.

A magasabb színvonalú oktatás igénye hívta életre a tagozatos osztályokat. Az orosz, angol és matematika tagozat diákjai kiválóan szerepeltek a tanulmányi versenyeken, érettségi és felvételi vizsgákon. 1963 és 1967 között közgazdasági képzés is folyt a Bajzában, amely az újhatvani szakközépiskola megnyitásával szűnt meg. 1969-ben a gimnázium társiskolájaként indult meg az egészségügyi szakközépiskolai képzés, évfolyamonként két osztállyal.

1989-ben az iskolaépület új szárnnyal bővült, amelyben 4 tanterem és az iskolai könyvtár nyert elhelyezést. 1992-ben megindult a hatosztályos gimnáziumi képzés. Fokozatosan visszaállítottuk a 80-as években elhalt tagozatos osztályokat (reál, angol, humán, informatikai, 2004-ben nyelvi előkészítő osztály, továbbá környezetvédelmi és egészségügyi orientációs szakközépiskolai osztály kezdte meg működését).
A 2006/2007. tanévben 650 diák folytat tanulmányokat iskolánkban 48 pedagógus irányításával.

A tanítás-tanulás mellett az idők során olyan tevékenységek, rendezvények honosodtak meg, melyek az iskolaközösséghez való kötődést erősítik, s öregdiákjaink még évtizedek múltán is szívesen idézik fel emlékét. Ilyen az októberi gólyabál és elsősök hete, a januári szalagavató ünnepély, a tavaszi diáknap, a végzősök májusi szerenádja, mulatságos vidámballagása illetve a könnyeket fakasztó ballagás, és ilyenek az osztálykirándulások is.

Öreg és kevésbé öreg diákjaink örömmel jönnek vissza az ötévente megrendezendő osztálytalálkozókra, iskolai ünnepségekre, évfordulókra. Sokuk kötődése olyan erőssé vált, hogy tanulmányaik befejezése után tanárként is visszatértek iskolánkba, hogy néhány kiragadott példát említsünk: Bőze Attila, Basa Ottó, dr. Halmos Tiborné, Ambrus Éva, Nagy Tibor, Monoriné Ádám Katalin, Tóthné Deák Andrea, Bodonyiné Balog Erzsébet, Kővári Éva, Kovácsné Fazakas Andrea, Veresné Kalcsó Krisztina, Szabó Gábor, Fekete Zsoltné, Princz Istvánné, Lányi József, Sőreginé Kovács Krisztina, Balázsné Dobák Angelika, Budai Csilla, Szénási Andrea, Ferencné Szelei Orsolya, Sánta Lászlóné, Koros Gábor, Kósi Liliána.