Elérhetőség: Enyingi T. B. 5/a

Történet: Inasképzés

Hajdúböszörmény egy óriási határral rendelkezõ alföldi város a hajdúsági feketeföld, a hortobágyi szík és a nyírségi homok találkozásánál. Lakóit mindig a föld tartotta el, az ipar pedig a mezõgazdaságból élõk szükségleteinek kielégítésére szervezõdött. Írásos nyoma van, hogy a néhány száz iparos már a céhes idõktõl nevelt utódokat városunkban. A szervezett tanonc iskolai képzés történetérõl pedig a követkzõket tudhatjuk meg az 1884. évi 27.- 496. számú VMK. rendelettel kiadott közlönybõl:



"Szervezett formában az iskola 1884 nov. 20-án kezdte meg mûködését. Hajdúböszörményben az ipari tanulók képzése az ismétlõ iskolásoktól elkülönítve az 1880/1881-es tanévtõl folyt a református egyház iskolaszéki elnökének felügyelete alatt".

A képzésnek a fõtéren lévõ Fiú Iskola adott helyet, tanárai pedig azok a néptanítók voltak, akik az elõírt szakképesítést megszerezték.
Szakmunkás képzés

1949-ben a debreceni 109-es Ipari Iskolába helyezték át az osztályokat. 1955-ben kapta vissza a város a tanulóképzés jogát, és ettõl kezdve a Bocskai Gimnázium épületében délutánonként tartották az elméleti oktatást. A 60-as években az ipartelepítési politika nagy gyárak részlegeit hozta a városunkba, ezzel megnövekedett a szakmunkások iránti szükséglet.

A Munkaügyi Minisztérium támogatásával megépítettek egy 6 tantermes iskolát a Kálvineum Enyingi Török Bálint utcai szakaszán. A 122. sz. Ipari Szakmunkásképzõ, mint önálló iskola 1969-tõl oktatja a tanévenként 400-500 fõs, 9-10 szakmát tanuló böszörményi (és kis részben környékbeli) ifjúságot. 1975-re még 4 tantaremmel, tornateremmel, öltözõkkel, irodákkal, szertárakkal bõvült az épület, majd elkészült körülötte a sportudvar is.