Elérhetőség: Cím: Füredi út 69.
Telefon: (52) 537-215; Fax: (52) 348-660;
E-mail: suli@gabordenes-debr.sulinet.hu
Történet: Gábor Dénes (Budapest, 1900. június 5. London, 1979. február 9.) magyar származású angol elektromérnök. A fizikai Nobel-díjat 1971-ben kapta „a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért.”


A holográfia Londonban, feltalálója 1900-ban Budapesten született. Magyar iskolában kapta tudása és embersége alapjait.

A fizika iránti érdeklődése szinte már gyermekkorában megmutatkozott. A Markó utcai reálgimnázium tizenöt éves tanulója otthon laboratóriumot rendezett be, ahol a bátyjával az akkori idők számos, modernnek számító fizikakísérletét megismételte.

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte, majd Berlinben folytatva szerzett villamosmérnöki diplomát. 1927-ben doktorált. Ugyanettől az évtől kezdve a berlini Siemens és Halske Művek kutatómérnöke. Ott kezdett a gázkisülések fizikájával foglalkozni, amely téma egész kutatótevékenységén végighúzódik.

Hitler 1933-as hatalomra kerülése után rövid időre hazajött és a Tungsram kötelékében folytatta kutatásait. Rövid magyarországi tartózkodása után 1934-ben Angliába távozott, amely 1979-ben bekövetkezett haláláig új hazája lett. A gazdasági válsággal küszködő Angliában a jeles eredményeket felmutató, de külföldi származású mérnök és feltaláló nehezen jutott álláshoz. A bajból egy találmány ötlete segítette ki. A British Thomson Houston C. találmányi szerződést kötött vele, és alkalmazta Rugbyben működő kutatólaboratóriumában.

Gábor Dénes kutatómunkája legtermékenyebb időszakában, a második világháborút követő években kezdett el foglalkozni az elektronmikroszkópiával és általában a szabad elektronok külső térbeli mozgásával. A megkezdett út az elektron és ionfizikából az elektronmikroszkópián át elvezetett az optikához és az információelmélethez, s közben - mintegy mellékesen - megszületett a holográfia, melynek felfedezése húsz évvel megelőzte technikai megvalósításának lehetőségeit.

Gábor Dénes 1949-től a londoni Imperial College of Science and Technologyban adott elő elektronikát. 1958-ban az alkalmazott elektronfizika professzorává nevezték ki. Munkatársaival és különböző kutatóintézetekkel együttműködve, számos nehéz és érdekes probléma megoldásával foglalkozott. Szerkesztett egy Wilson-féle ködkamrát, melyben a részecskék sebessége is mérhető volt, holográfiai mikroszkópot, univerzális analóg számítógépet, lapos, színes tv-képcsövet, és egy új típusú termoionikus átalakítót. Elméleti munkája elsősorban a hírközléselmélet területén volt jelentős.

1967-ben nyugalomba vonult, de az Imperial College keretében fiatal munkatársaival, majd az Egyesült Államokban, a CBS Laboratóriumában, annak elnökével, a színes televízió feltalálójával és Gábor Dénes életre szóló barátjával, Goldmark Péter Károllyal folytatta kutatásait.

Ám a fizikusi-műszaki alapképzettségű tudós érdeklődési köre tovább bővült. Egyre több időt fordított az emberi civilizáció jövőjén való elmélkedésre, s eközben mindinkább meggyőződésévé vált, hogy az ipari technológia és társadalom szociális intézményei között megengedhetetlenül nagy és egyre táguló szakadék fejlődött ki.

1971-ben a holográfia feltalálásáért és lehetőségeinek kiaknázásáért fizikai Nobel-díjat kapott. A díj átadásakor tartott beszédében a holográfia további felhasználásának lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A hologramban tárolt információsűrűség nagyságrendekkel meghaladja a hagyományos számítógép-memóriákban tárolható információsűrűséget, ráadásul az információ előhívása is sokkal gyorsabb.

A hologramelvnek a ma folyó kutatások alapján is többek között az információkódolásban, az agymodellezésben, a számítástechnikában jósolnak szép jövőt.