Elérhetőség: Széchenyi tér 8-9.
telefon: +36-96-513-020
Történet: A mai középiskoláink elődei a barokk korban létrehozott szerzetes és protestáns gimnáziumok voltak. Ezek közé tartozik a győri bencés gimnázium elődje, a Dallos Miklós győri püspök által 1626-ban a jezsuiták részére alapított gimnázium. A tanítás a káptalannal folytatott telekvita miatt csak 1627-ben kezdődött meg. A rendház, a gimnázium és a konviktus a század második felében Széchényi György veszprémi püspök ötvenezer forintos adományából épült fel. Templomunk felépítéséhez Sennyey István és Draskovich György győri püspök járultak hozzá nagyobb összeggel. Az épületek ma is megvannak. Értékes műemlékeink közé tartoznak, csak a gimnáziumot építette teljesen újjá a bencés rend 1886-89-ben.

A gimnázium az 1702-ben megnyílt konviktussal és a XVIII. század első felében kialakult akadémiával, filozófiai főiskolával teljes jezsuita iskolarendszerré fejlődött. Az akadémián a szokásoktól eltérően az egyházjogot is előadták. A gimnáziumban a rendnek 1773-ban történt feloszlatásáig rendi tantervük, a Ratio Studiorum szerint folyt a tanítás. A török idők kulturális állapotára jellemző, hogy szokásuk ellenére előkészítő osztályt is nyitottak, elemi ismereteket is kénytelenek voltak tanítani. Felvételi is volt, de szegénysége miatt senkit el nem utasítottak. A szegényebb tanulók aratás, kapálás idején hazamentek dolgozni, hogy a tanuláshoz szükséges pénzt megkeressék. Az iskolában formális képzés folyt. A valláserkölcsi nevelésre elsősorban a Mária-kongregációkat és az iskolai drámák előadásait használták fel. A barokk vallási ájtatosságok gyakorlásán kívül önmegtagadásokkal erős önfegyelemre és a felebaráti szeretet testi-lelki cselekedeteinek végzésére nevelték tanítványaikat.
Az iskola alapításától kezdve Észak-Dunántúl szellemi, kulturális központja volt. A barokk kor számos egyházi és világi vezető egyénisége tanult és nevelkedett itt. Sámbár Mátyás, a hitvitázó és missziós apostol a gimnázium diákja, majd tanára volt. Rajta kívül itt tanult Karner Egyed pannonhalmi főapát, Amade László költő, Esterházi Ferenc tábornagy, Esterházi László pécsi püspök, szónok és író. Sámbár Mátyáson kívül itt tanítottak: Hevesi Gábor történetíró, Csete István egyházi szónok és író, Rájnis József költő és műfordító.

Az átmeneti korszakban (1774-1802), mivel nagyrészt volt jezsuiták és világi papok tanítottak, a tanítás a régi szellemben folyt tovább. Változás II. József uralkodása alatt következett be azáltal, hogy feloszlatta a konviktust, megszüntette a Mária-kongregációkat, csökkentette a vallásos ájtatosságokat. Bár továbbra is valláserkölcsi alapon folyt a nevelés, a felvilágosodás szelleme behatolt az iskola falai közé. Ebben az időben az uralkodó németesítő törekvése által felébresztett magyar érzésnek a már említett volt jezsuita Rájnis Józsefen kívül az egy ideig szintén Győrött tartózkodó volt piarista Révai Miklós nyelvész voltak az ébresztői. A gimnázium nevesebb diákjai ebben a korban: Kisfaludy Sándor költő, Kisfaludy Károly drámaíró, Pázmándi Horvát Endre költő, Czinár Mór bencés levéltáros, történetíró, Villax János zirci apát.

1802-ben az I. Ferenc király által visszaállított bencés rend vette át a győri gimnáziumot. Ugyanebben az évben a Pécsről Győrbe helyezett akadémián, 1816-1850-ig a bölcseleti tanszékeket is a bencések látták el. Az ekkor megszűnt akadémia bölcseleti karát az Entwurf értelmében a nyolcosztályossá fejlesztett főgimnáziumhoz csatolták. A gimnázium mindvégig humanista jellegű marad, s a bencések tanítottak benne. A mostani iskolaépület a templom keleti oldalához csatlakozik, főhomlokzata a Széchenyi térre néz. Felépítése Vaszary Kolos pannonhalmi főapát nevéhez fűződik. Az épület a régi telken, valamint a rendházudvarból feláldozott területen épült fel Czigler Győző tervei szerint, neoreneszánsz stílusban és 1888. szeptember 8-án nyitotta meg kapuit.
A gimnáziumot 1948-ban államosították, de már az 1950-es megegyezés alapján a rend újra visszakapta. Azóta, mint Czuczor Gergely Bencés Gimnázium működik.

1950-től a rendházban és a gimnázium épületében diákotthon is működött. Az állami megkötések értelmében a tanulók fele lehetett diákotthonos. A rendszerváltozás után az intézmény egy száz fős diákotthonnal bővült. 1994-től pedig 6 és 4 évfolyamos képzésben folyik az oktatás.