Elérhetőség: Kossuth L. u. 30.
Telefon: 96/261-460, 96/593-236, fax: 96/261-46
Történet: Az 1867-es kiegyezés után rohamos gazdasági, politikai, közigazgatási és egyszersmind kulturális fejlődés indult meg, mely azonban az iparra, sőt még a mezőgazdaságra is kiterjedt. A hiányokat közoktatásügyi intézményeink terén is sorra pótolni kellett. Az 1867-től 1884-ig tartó időszak során megindult ugyan az ipari iskolák országszerte való szervezése, de az adott korszakra jellemző tanonciskolák még alig különböznek a régebbi korok népiskoláinak ismétlő tanfolyamaitól.

Az 1884. évi VIII. tc. megalkotása hazánk iparoktatása történetének legnagyobb jelentőségű eseménye. A törvény alapvető jogokat rögzít. Többek között azt is előírja, hogy a tanoncokat kötelező iskoláztatni, valamint iparos képzéssel foglalkozó, új iskolák felállítását is elrendeli. Az iparoktatást új szervezeti szabályzata állami oktatási feladatként jelöli meg, a költségek jelentős részét pedig ezentúl az állam fogja fedezni.

R. k. fiú népiskola és ipari tanonciskola Csorna iskoláinak a XIX. század második felében egyik meghatározó főtanítói személyisége volt Czeglédy György (*1827. Vát +1910. Keszthely), aki 1860-tól 1894-ig tanított. Ő kezdte szervezni 1890-től az inasiskolát. A csornai tanonciskola első évi záróvizsgáját 1891-ben június 20-án tartották az iparhatóság jelenlétében, 1892-ben június 19-én Soós Mihály premontrei kanonok elnöklete alatt. Ezen a vizsgán Szabó Károly királyi tanácsos tanfelügyelő is részt vett. 1894-ben június 8-án volt Soós Mihály premontrei kanonok elnöklete alatt. Czeglédy György 1894-ben nyugalomba vonult, de tevékenysége nem merült feledésbe, mert 1907-ben arany érdemkereszttel tüntették ki.

A volt tanonciskola ma a Széchenyi István Ált. Isk. épülete A Csornai r.k. Egyházközség fiú elemi népiskolának és iparos tanonciskolának rendi igazgatója 1894-1913 között Poller Endre r.k. plébános. Ezután 1913. június 19-i ülésén az egyházközségi tanács Ehrenwerth Hugót választotta igazgatóvá.

A második világháború után iskolarendszerünket az 1938. évi oktatási törvény által kialakított szerkezet és pedagógiai szellem jellemezte, de az ipari tanulók oktatása egészen 1948-ig lényegében változatlan maradt.

A szakmunkásképzés fejlődésének új feltételeit az 1949. évi IV. törvény teremtette meg, amely kimondja, hogy a tanoncok helyett iparos és kereskedelmi tanuló elnevezés lép életbe. Tanulót csak tanulószerződés alapján lehet foglalkoztatni. Lényeges rendelkezése azonban a tanműhelyek létesítésének előírása. Az állami iparos tanonciskola Csornán 1951-ben megszűnt, ennek eredményeképpen a tanulók a hasonló jellegű győri iskolákhoz kerültek. A megszűnés szerencsére azonban csak átmeneti volt, hiszen 1955-től napjainkig megújult keretek között működik az iskola.

A csornai járási tanács 1955-ben megbízta Tompos Jánost, az I. sz. Állami Fiúiskola igazgatóját, hogy a nagyközségben 1955-től kezdve szervezze meg az ipariskolát. Ebben az időben is nagy igény mutatkozott ugyanis arra, hogy az ipari tanulók képzése Csornán újból otthont találjon, hisz a csornai járás, a nagyközség területén is sok mester foglalkoztatott iparostanulót. 1955 őszén tehát el is indult a képzés 3 első osztállyal és mintegy 74 tanulóval. Iskolánk elnevezése az idők során az alábbiak szerint alakult: