Elérhetősége:
Kertész u. 30. / Dohány u. 32. / Damjanich u. 6.
Telefonszámok: 322-7694 (Damjanich u.)

322-1663 (Dohány u. )

E-mail címek:
info @ miskola.hu
igazgato @ miskola.hu

Története:
Az iskola története

A Belsõ-erzsébetvárosi Általános Iskola, Szakközépiskola és Szakiskola 2003. július 1-én alakult két intézmény egyesítésével és jogutódjaként. Az iskola jelenlegi neve Erzsébetvárosi Általános Iskola és Informatikai Szakközépiskola.

A Gyakorló Általános Iskola mûködése az alapítástól 2003-ig
Az iskola és fõvárosunk egyidõs, hiszen az intézményt Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor, 1873-ban alapította a székesfõváros tanácsa. Azóta megszakítás nélkül mûködik, és Budapest, azon belül Erzsébetváros - amely szintén ebben az évben létesült - kulturális életének szerves részévé vált. Az intézmény õsének tekinthetõ polgári leányiskola tehát 1873-ban - Budapesten a második ilyen jellegû intézetként - kezdte meg mûködését Vajdaffy Ernõ - elsõ igazgatója - irányításával. A leányiskola ekkor még a Nagykereszt utcában, azaz a mai Kazinczy utcában, a 21. szám alatt állt.

Az elsõ tanévben két osztály indult, az elsõ évfolyamon 59, a másodikon 19 tanulóval. A tanári kar kezdetben nyolc fõbõl állt, s a német nyelv és kézimunka kivételével valamennyi tárgyat férfi tanár oktatta. Rajtuk kívül - tekintve, hogy a növendékek különbözõ felekezetekhez tartoztak - négy hitoktató (római katolikus, izraelita, ágostai, helvét) vett még részt a növendékek nevelésében. A kezdeti 78 fõs tanulólétszám rohamosan gyarapodott. Évfolyamonként párhuzamos osztályokat és vándorosztályokat hoztak létre. A felemelt tandíj ellenére hatalmas volt a túljelentkezés. Hihetetlen, de 1878-ban például 70 gyerek járt egy osztályba. 1889-ben, amikor a tanulólétszám meghaladta a 700 fõt, a polgári iskola a jelenlegi helyére, a Dohány utca 32. szám alá költözött. Az új, kétszintes épület kezdetben tágasnak tûnt, ám hamarosan egy harmadik szinttel kellett bõvíteni azt a túljelentkezés miatt, amely annak ellenére sem csökkenet, hogy a fõvárosban akkor már több polgári leányiskola is mûködött. A század vége felé, hogy az iskolázott nõk elhelyezkedése könnyebbé váljon, a polgári iskolákkal kapcsolatos kiegészítõ képzés megteremtését szorgalmazták a szakemberek. Így kezdte meg mûködését 1891-ben az intézményben a kereskedelmi szaktanfolyam. A tanfolyam elvégzése lehetõséget biztosított arra, hogy a leányok különbözõ pénzintézetekben, irodákban vagy üzletekben vállalhassanak munkát. 1910-ben, Vajdaffy Ernõ nyugalomba vonulása után Földes Gábor lett az iskola igazgatója, aki az intézmény hagyományaihoz hû szellemben irányította az oktató-nevelõ munkát. Egy 1916-os adatból kitûnik, hogy az I. világháború idején is folyt az oktatás 7 teremben, 7 osztály 563 tanulójával. A világháborút átvészelõ polgári iskolákat a hatalomra kerülõ Tanácskormány meg akarta szüntetni, mivel az egységes népoktatás elve alapján nyolcosztályos általános iskolák hálózatát kívánta kiépíteni. A nehézségek ellenére az iskola folytatta mûködését. 1923-ban díszes keretek között ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az épület második emeletén emléktáblát helyeztek el, melyre Vörösmarty szavait vésték:
"Hazádnak rendületlenül
Légy híve , oh magyar"
A tábla mögé elhelyezték az akkori tanárok és növendékek aláírásait. Késõbb, 1931-ben zászlót kapott az iskola, melynek végzõdésén a bronzplakettet az igazgató és a tanárok gravírozott aláírása díszítette. A II. világháború eseményei természetesen az iskola mûködését is befolyásolták. 1943-ban Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskolaév megnyitását november 3-ra helyezte át, az utolsó tanítási nap pedig 1944. március 31-e volt. Így a tanárok csupán a tananyag leglényegesebb részeit tudták megtanítani. Az 1944/45-ös tanévben a légitámadások miatt október 29-e és március 1-je között szünetelt a tanítás. Az iskola 12 tüzérségi találatot kapott, s több helyiség megrongálódott. A tanári kar januártól megpróbálta helyreállítani a károkat, majd február 6-án 32 tanuló részére ingyenes ebédet biztosítva napközit hoztak létre, március 1-én pedig megkezdték a tanítást.

1945-ben az Ideiglenes Kormány rendeletet hozott egy új képzési forma, az általános iskola bevezetésérõl, és ezzel párhuzamosan a gimnázium 1-4. osztályának, a népiskolának valamint a polgári iskolának a megszüntetésérõl.

Az 1946-os tanévben az iskola romos épületét sikerült helyreállítani. Újrakezdte a mûködését a Liszt Ferenc Önképzõkör és az Ifjúsági Vöröskereszt Csoport.

1949-ben az akkor még nagy gonddal oktatott hit- és erkölcstant rendeleti úton fakultatív tantárggyá tették, s ezzel párhuzamosan bevezették az orosz nyelv kötelezõ oktatását. Kiemelkedõ szerepet töltött be hosszú ideig az iskolában az ének-zene oktatás. Tagozatos formában, magas óraszámban tanultak a gyermekek elsõ osztálytól ének-zenét.
Kimagasló eredményeket ért el mind kerületi, mind fõvárosi szinten Platthy Sarolta tanárnõ, aki a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola vezetõ tanára volt.
Az iskola diákéletét ebben az idõszakban - egészen a rendszerváltásig - az úttörõmozgalom határozta meg. Külföldre is szervezõdtek táborok, és késõbb a nyolc évig mûködõ finnországi cserekapcsolat is e mozgalom keretében kezdõdött.
Jelentõs változást hozott az intézmény életében az 1982-es év, amikor az épületbe költöztették a Kazinczy Utcai Általános Iskolát, és ötvözték azt a miénkkel. Ezzel párhuzamosan - helyhiány miatt - hamarosan megszüntették az itt mûködõ óvodát.

1983-ban a Ho Si Minh Tanárképzõ Fõiskola csepeli kihelyezett tagozata a Kazinczy utcába költözött, és az ELTE szervezetébe került ELTE Általános Iskolai Tanárképzõ Fõiskolai Kar néven.

1984-tõl a VII. ker. Tanács VB és az ELTE Tanárképzõ Fõiskola együttmûködést kötött, azóta veszünk részt a hallgatók gyakorlati képzésben. Egyszerre 14 vezetõtanár kezdte meg munkáját az iskolában.

1991-ben létrejött az egészséges és mozgáskorlátozott gyermekek közös oktatását támogató Együtt-Lét Alapítvány, így az 1992/93-as tanévtõl megkezdhette mûködését az iskolában az integrációs osztály, ahová 3 mozgáskorlátozott gyerek került.
Ugyanebben az évben indult meg az intézményben az alapítványi képzés is, melynek lényege, hogy a tanulók az alaptantárgyakon kívül tovább szélesíthetik tudásukat. 1993-ban 120 éves lett iskolánk, és errõl a jeles alkalomról egyhetes, tanárt, diákot összekovácsoló ünnepségsorozattal emlékeztünk meg.

A Mûvészeti Általános Iskola és Informatikai Szakközépiskola múltja

A Kertész utcai iskola több mint százéves múltra tekint vissza. Budapest ötödik polgári iskolájaként 1889. szeptember 1-én nyitotta meg kapuit a tanulók elõtt. VII. kerület Kazinczy u. 3. sz. földszintes épületben kezdõdött meg a tanítás, 253 tanulóval.
Az iskola elsõ igazgatója Lád Károly volt, az Országos Polgári Iskolák Tanári Egyesületének elnöke. Kezdetektõl felvilágosult szellemben vezette az iskolát, és azon munkálkodott, hogy minél elõbb a lehetõ legmagasabb szintre emelje az ott folyó oktatást.

Az 1889-es tanév fordulatot jelentett az iskola életében. Új épületbe költözött a tanintézet, akkor már 886 tanulóval. A Wesselényi és Akácfa utca sarkán a polgári iskolával együtt a Kereskedelmi Tanonciskola is megkezdte a mûködését. 1933 szeptemberében a Reischl Gusztáv által tervezett (1910-ben épült) Kertész utca 30. sz. alatti "modern" iskolában kezdõdött meg az új tanév. A báró Wesselényi Miklós nevét viselõ iskola tanárai többnyire középiskolai tanári végzettséggel rendelkeztek. A tudományos munkában is elmélyülõ oktatók az elméleti tárgyak mellett nagy súlyt helyeztek a gyakorlati képzésre is. Ennek keretében óratervünkben szerepelt többek között a gyorsírás és a könyvvitel. Az iskola önálló mûvészeti tevékenységre is ösztönözte tanulóit. Így jött létre a diák színjátszó csoport, s tagjai különbözõ színházak ifjúsági elõadásain szerepeltek. Így az Opera és a Nemzeti Színház állandó gyermek szereplõi voltak a polgári iskola tanulói. A kórus gyakran szerepelt a Zeneakadémián, s többször vezényelte a kart Kodály Zoltán.

1961-ben az épületben alakult meg a Dolgozók Önálló Általános Iskolája. Hallgatói azok a felnõttek voltak, akik nem végezték el a 8 osztályt, és azok a fiatalok is, akik gyenge tanulmányi eredményeik és túlkorosságuk miatt kiestek a oktatás rendszerébõl az általános iskola nappali tagozatán folytatták tanulmányaikat. A fiatalok ennek az oktatásnak köszönhették, hogy nem szorultak a társadalom perifériájára. Az itt folyó oktatási kísérlet eredményeképpen megszerezték az általános iskolai végzettséget, és szándékaiknak megfelelõen tovább folytatták tanulmányaikat. Ez az oktatás 1967 után már nem a Kertész utcai épület falai között folytatódott. Az iskola múltjára emlékezve tudós tanárokat is sorolhatunk. Öveges József fizikát, a nemzetközi hírû orientalista tudós Germanus Gyula a török nyelvet oktatta, Füst Milán, a kitûnõ író és esztéta az irodalom tanára volt.

Az oktatási intézmény több mint százéves mûködése során kiemelkedõ tehetségeket is bocsátott ki falai közül. Az 1901/902-es tanév kitûnõ tanulója volt Karinthy Frigyes, itt végezte polgári néhány osztályát Rejtõ Jenõ, a magyar regényirodalom kiváló képviselõje, itt tanult Dr. Buda Béla pszichiáter, Konfár Gyula festõmûvész, aki az iskolában kiállítást rendezett képeibõl. Ugyancsak iskolánk tanulója volt Kocsis Zoltán és Ránki Dezsõ zongoramûvész és zeneszerzõ. De folytathatnánk a sor további fiatal mûvészek, tudósok, jeles sportolók említésével. A kimagasló tehetségek mellett meghatározó szerepük van azoknak a tanulóknak, akik az iskolát elhagyva a társadalom hasznos tagjaként élnek, dolgoznak és nevelik az új nemzedéket.

A nagy múltra visszatekintõ iskola szeretné a korábbi hagyományokat megõrizve folytatni a mûködést. Igyekszik a múlt eredményeit felhasználva azon munkálkodni, hogy méltó legyen a tudós tanár elõdökhöz s jövõ számára tartalmas életet élõ, jól felkészült, kultúrát új nemzedék kerüljön ki falai közül.

Mûvészet és informatika. Álom és valóság. Az ellentmondás csak látszólagos. Hiszen mindkét téma maximálisan felkelti egy gyermek érdeklõdését, megmozgatja fantáziáját - igaz, különbözõ szinten, de kortól, nemtõl függetlenül. …Nem az a cél, hogy valamennyi gyermek a színészi vagy a rendezõi pályát válassza élethivatásának…, önismeretre nevel és önbizalmat ad…, és … önfeledt örömet nyújt … Az informatika mai világunk olyan területe, amely minden szakmában nélkülözhetetlen…

Várunk minden tanulni vágyó diákot!

Sevecsekné Hosszú Mária
igazgató