Cím: Otthon tér 3.
Tel: 33/431-675
Email: info@antares.dorogi-gimn.sulinet.hu
Történet: Zsigmondy Vilmos a múlt század kiemelkedő egyénisége. Szorgalmas munkával ért el szakmájában országos és európai tekintélyt, de tevékenységében a közéleti szerepvállalás is példa értékű. Ő megvalósította, amit Kölcsey korszerű igényként támasztott a reformkori nemzedék elé, sikerült neki a tudományt a munkás élettel egybekötni. Élete példa lehet a mai fiataloknak, akiknek biztos jövőt kell teremteniük saját boldogságukat és a közös célok szolgálatát is szem előtt tartva.

Zsigmondy Vilmos 1821. május 14-én született Pozsonyban. Gimnáziumi tanulmányait Szakolcon, Komáromban és Pozsonyban végezte kitűnő eredménnyel. 1838-42 között a selmeci Bányászati Akadémia hallgatója. A Selmecbánya melletti szélaknai bányagondnokság nádoraknai üzeménél szerez gyakorlati ismereteket, majd később a bécsi Császári és Királyi Bányaigazgatósághoz osztották be. Dolgozott az udvari kamara elnöki osztályán is. Újabb állomása a resicai kőszénbánya, ahol az üzemfejlesztési munkálatok vezetője.

A szabadságharc idején hadianyagot, fegyvert gyártott a honvédek támogatására. A világosi fegyverletétel után őt is elítélik. Olmützben raboskodik 1850 júniusáig, amikor resicai barátai és a polgárság folyamodványának is köszönhetően császári kegyelemmel szabadul.

Csaknem kilenc évig Sándor Móricz gróf annavölgyi szénbányájának irányítója, majd miután Pesten letelepedett, önálló bányaügynöki irodát nyit. A hatóságok gyakran igénybe veszik tanácsait, szakértőként közreműködik bányászati peres ügyek tárgyalásában.

Érdeklődése a vízszerzés felé fordul. Az első magyar bányaműveléstan -Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra - 1865-ben jelenik meg Zsigmondy tollából. Ez a munka már foglalkozik az artézi kutak fúrásával, a hévizek feltárásával. Maga a szerző gyakorlati munkát vállal, fúróvállalkozó lesz. Az ezt követő tíz év élete legtermékenyebb periódusa. Az időszak kiemelkedő munkái: a harkányi hévízkút lemélyítése, a margitszigeti kút fúrása, amellyel összefügg a főváros földtani viszonyainak tanulmányozása és egy újabb jelentős szakkönyv születése. Zsigmondy a magyarországi geotermikus kutatások úttörője volt.

A margitszigeti melegvíz-forrásra időről-időre felfigyeltek. Zsigmondy Vilmos 1866-ban végzett fúrásokat. A sziget talajának pontos rétegviszonyait innen ismerjük 119,51 m-ig. Ebből a mélységből tör fel a napi 1,5 millió liter víz, amely ként, kalciumot, magnéziumot és szénsavat tartalmaz. A furatba illesztett cső 9,5 m magasan van a talajszint felett, belőle folyik a víz a vízeséshez. A sziget akkori tulajdonosa Ybl Miklóst bízta meg a gyógyfürdő tervezésével. Az épületet 1868-1870 között emelték, reneszánsz stílusban. A fürdő épülete a II. világháború során megsérült, majd az 1956-os árvíz után lebontották.

1868-ban kezdte el a városligeti artézi kút fúrását. Ez a legjelentősebb alkotása. A 970,48 m mélységű fúrást 1878. május 15-én fejezte be. Ez a majdnem 1 km mélységű kút, a Városligeti I. kút a világ legmélyebb artézi kútja. E nagyszerű mű fémjelzi Zsigmondy Vilmos alkotó szellemi nagyságát, mely a helyes földtani felismerés tudományos alapján nyugvó, kiváló műszaki érzékkel és tudással végrehajtott mérnöki vállalkozás volt. Zsigmondy Vilmos az alábbiakat írta 1878-ban megjelent, "A városligeti artézi kút Budapesten" című könyvében:

A kútból hatalmas erővel kiömlő víz kristálytiszta és színtelen, és a feltóduló gázok nagy mennyiségétől mintegy forrni látszik. A kifolyó víz rövid idő alatt minden tárgyat, mellyel érintkezésbe jő, kéreggel von be, mely piszkosfehér színű, mészpát keménységű, réteges tömegeket képez, melyek a Gellért-hegytől Pomázig előforduló hatalmas mésztufa-lerakódmánnyal mindenben megegyeznek. A hévforrás előleges vegyelemzése még a fúrás folyamatja alatt Molnár János gyógyszerész úr által, aki a hazai ásványvizeink megvizsgálása körül magának agy érdemeket szervezett, foganatosíttatván, ezen vegyelemzés a gyógyszerészeti hetilap 1877. évi 51. számában tétetett közzé."

(A forrás vize először a Városligeti-tóba ömlött, azután átvezették alatta az ún. Nádor-szigetre, ami a mai Széchenyi gyógyfürdő és környéke. 1881-ben kezdetleges fürdőt létesítettek víz gyógyászati célokra való felhasználása érdekében. Az 1885-ben készült feljegyzésekben kádfürdőkről számolnak be a szerzők. A nagy látogatottság miatt ezt az épületet ki kellett bővíteni és fel kellett újítani. A városatyák Chiegler Győző terveit fogadták el, amelyek alapján a gyógyfürdő építése 1909-ben megkezdődött. A fürdőt 1913. június 16-án nyitották meg. 1927-ben kiderült, hogy a Városligeti I. forrás vize nem elegendő e nagy fürdő fenntartásához és üzemeltetéséhez, ezért több vizsgálat elvégzése után 1936-ban megkezdték a második kút fúrását.)

A hírneves szakembernek elévülhetetlen érdemei vannak az alcsúti, a jászapáti, a lipiki, a buzási, a ránkherlányi, a herkulesfürdői fúrások elvégzésében. Õ végezte a fiumei /rijekai/ kikötő talajvizsgálataihoz szükséges fúrásokat is. Ugyancsak jelentős a petrozsényi 729,6 m-es, gazdag széntelepeket felfedező munkája, valamint az orowi 215 m mély kísérleti kőolajkutató fúrás.

1876-tól már nem vállal kútfúrást, csak bányászati és kútfúrási szakvéleményezéssel foglalkozik. Szakmai tapasztalatait tanulmányokban összegezte. E tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a magyar műszaki nyelv megteremtéséhez.

Zsigmondy közéleti szereplése is említésre méltó. Nem sokkal Pestre költözése után a város képviselő testületének tagjává választották. 1874-tõl a Közmunka Tanács tevékenységének is részese. 1875-tõl élete végéig selmecbányai kerület képviselője szabadelvű párti programmal, a pénzügyi bizottság tagja, majd elnöke. Ő volt az 1867-ben alapított Magyar Mérnök és Építész Egyleten az 1881-ben létrejött bányászati szakosztály első elnöke. Részt vett a Magyar Földtani Társulat munkájában is. 1868-tól volt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1883-ban főleg az ő fáradozásainak hatására szabályozták a bányanyugdíjakat. 1883-ban a Földtani Társulat alelnökévé választották.

Szívesen vállalkozott tanulmányutakra. A magyarországi és ausztriai bányákon kívül Szerbiában, Olaszországban, Németországban és Franciaországban is szerzett tapasztalatokat. Ezekről előadásokon számolt be.

Közhasznú tevékenységéért kapta meg a királytól 1868 áprilisában a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, az 1873. évi bécsi és az 1878. évi párizsi kiállítás körül szerzett érdemei elismeréseként pedig a királyi tanácsosi címet. 1878-ban kitüntették a francia becsületrend lovagkeresztjével is. 1967-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteletére Zsigmondy Vilmos emlékérmet alapított.

Kapcsolódó oldalak:

* Koszorúzás 2003. május 13-án a budapesti Kerepesi Temetőben Zsigmondy Vilmos sírjánál születésének 182. évfordulóján
* Magyar Olajipari Múzeum
* Duna Múzeum
* Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület