Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket
nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint
a legnagyobb forróságban.
Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az
emberek, akik ismerték és szerették
(mert mindenkivel kedves és udvarias volt),
mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.
Az egyik háznál a teljes család várta, és
egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.
A másiknál kapott egy doboz finom szivart.
A harmadiknál (akivel többször váltott pár
szót horgász-szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott.
Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke
háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta,
megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és
élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette.
Miután kipihenték magukat, a lány kiment a
konyhába, és nagyszerű reggelit készített.
Miközben evett, meglátta, hogy
kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy
szavakba lehessen önteni! - mondja a postás.
- De szeretném megkérdezni,
a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma
lesz az utolsó munkanapod - válaszol a
lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.
Azt mondta: "Bazdmeg, adj neki egy százast!"
A reggeli már az én ötletem volt.