Cím: Táncsics Mihály u. 73.

1948. május 16-án nyitotta meg a komáromi Klapka Györgyről elnevezett tanoncotthon kapuit a tanoncok előtt, hogy lakóhelyet biztosítson a dolgozni akaró ifjúmunkásoknak.
A Honvédelmi Minisztérium nagyban hozzájárult a tanoncotthon megszervezéséhez azzal, hogy a lovassági laktanya egy épületcsoportját átengedte. Elsőnek rendbe kellett hozni az épületet, ki kellett javítani a háború okozta károkat. A rohammunkában részt vettek az iparos tanonciskola és a komáromi középiskolák hallgatói, valamint Komárom iparos társadalma is.1948. május 23-án, pünkösdhétfőn avatták fel a komáromi Klapka György Tanoncotthont.
ntézményünk 1964 novemberétől vált önállóvá Komáromi Helyi Ipari Iskola néven. Új ipari tanuló iskolát avattak, elkészült az állandó épület, ahol jelenleg is folyik az oktatás. A teljes építkezésnek legalább 80%-át a kis ipari tanulók szakoktatóik irányító munkája mellett maguk végezték el. Az akkori komáromi iskolának volt 6 tanterme, egy tornaterme és a szaktantárgyak oktatásához szükséges szertárak.

2. 1960-as évek

Az intézet tanulóinak létszáma növekedett évről-évre több fiatal jelentkezett ipari tanulónak: 1965-ben 420-an, a következő évben 462-en tanultak. Az 1967-es évben több mint 500 fiatalra számítottak.
A szakmunkásképzés színvonala állandóan emelkedett. Ez annak a következménye, hogy mind a tanárok, mind a szakoktatók között több volt a felsőfokú végzettségű. Az óraadók zöme is mérnök vagy technikus volt.
Az iskola gondjai közé tartozott, hogy több szakmára öntő, kőműves, kőolaj feldolgozó kevés volt a jelentkező.

3. 1970-80-es évek

Az iskola új neve: 318. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet.
Az iskola kinőtte saját házát. Váltott műszakban, kölcsöntantermekben tanítottak. 1988. áprilisában a vezetőség megkísérelte a lehetetlent: hozzáfogtak az intézmény bővítéséhez. Ehhez hely volt, de zsebük majdnem üresen ásítozott. De egy ipari szakmunkásképző nem azért ipari, hogy ne legyenek jó kapcsolataik vállalatokkal, gyárakkal, üzemekkel. A végzett tanulókat is vissza tudta csábítani egy kis kalákára.
Az akkori igazgató, Pőcze László kilincselni kezdett.. Két új tanteremmel bővült az intézmény, melyet 1988. október 28-án adtak át egy bensőséges ünnep keretei között. Ezután végre birtokba vehették a nekik járó négyzetmétereket az építőipar leendő mesterei, a számítástechnikai eszközök és a videózást tanulni vágyó barátai.

4. 1990-es évek

Iskolánk neve Komárom Város Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolár. változott. Az intézményünk folyamatosan próbált alkalmazkodni a változó igényekhez. Új, keresett szakmákat oktattak. Ez tanműhely hiányában is lehetséges volt, mivel a tanulók gyakorlati képzését a vállalkozók biztosították, így tanultak nálunk az autószerelők, a fodrászok.
Tanműhelyi képzést a következő szakmákban biztosította az iskola: géplakatos, csőszerelő, villanyszerelő és hegesztő. A nőiruha-készítőket jól felszerelt varrodában oktatták.
Az iskola 1991-ben indított szakközépiskolai osztályokat is, ahol a diákok vegyipari gépész szakmát szerezhettek.
1996-os tanévtől pedig a NAT szellemével megegyező formában folyt a képzés: a második év után 3 ágazat (gépszerelő, vegyipari gépész vagy gépjármű-technika) közül választhattak, ahol még 3 évig tanulhattak. 1997-es tanévtől pedig beindította az intézmény végzett szakmunkásoknak a 2 éves, nappali, érettségire felkészítő tagozatot.
Fordítva is volt megoldás. Az érettségizett, szakmát tanulni vágyók képzése is biztosított volt. A képzési idő 2 év volt.

5. 2000-től napjainkig

Világbanki program POSZFI
Ez egy világbanki program, egy pályázat, amely az oktatási tárca védettségét és támogatását élvezte. A program neve: Piacorientált Szakképzés Fiataloknak.<>Metódusa nemzetközi tapasztalatokra épült. Iskolánk a könnyűipari szakmacsoportban volt érintett. Iskolánkat ebben a munkában Maksa László (néhai) és Oravecz Gáborné (jelenleg is iskolánk dolgozója) képviselték.
Valamennyi tananyagfejlesztő külön képzésben vett részt több héten keresztül, melynek végén külföldi tanulmányúton ismerhették meg a kanadai vagy az írországi hasonló oktatási formák gyakorlatát. A programot 2001-ben indította el iskolánk. A tananyagok kidolgozása és tesztelése eddigre fejeződött be.
A 2000/2001-es tanévtől kellett áttérni a hagyományos képzésről az OKJ-s képzésre. Ehhez alapvetően biztosítottak voltak iskolánk feltételei, mind a személyi-tárgyi, mind pedig az épületek vonatkozásában.
2004 júliusától az intézmény fenntartója már nem a városi, hanem a megyei önkormányzat lett, így az iskola neve megváltozott: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szakiskolája és Szakközépiskolája.
2007. augusztus 1-én pedig végre igazi neve lett az intézménynek: Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Alapy Gáspár Szakiskolája és Szakközépiskolája

6. Szakmai eredményeink a múltból

Országos elismerés a szakmunkásképzőnek

Mint már írtam, nem telt el úgy év, hogy iskolánk tanulói ne nyertek volna országos szakmai és közismereti versenyen. 1997. májusában azonban az eredmények koronájáról számolhatott be Pőcze László igazgató.
Iskolánk ugyanis elnyerte a Magyar Agrárkamara vándorserlegét. Ezt az az intézmény kapta meg, amelyik hosszabb időn át a legeredményesebben dolgozott, diákjai versenyeket nyertek éveken keresztül. Ez az elismerés az iskola kollektív szakmai, gyakorlati és nevelőmunkáját dicséri.
A pályázatok segítettek az arculatformálásban. Pályázati forrásból valósulhatott meg az almásfüzitői timföldgyár tanműhelyének öltöző-fürdő komplexuma, a MOL területén kialakított festő tanműhely, a fodrász tanműhely, a diagnosztikai tanműhely, a MOL-tanműhelyben az informatikai labor.
SZKT verseny
A szakmunkások legfontosabb versenye, a megmérettetés helye az SZKT (Szakma Kiváló Tanulója) verseny. Ezen a versenyen elért eredményeik alapján iskolánkban kitűnő szakmunkás bizonyítványt kapott 1960 és 2000 között több mint 20 tanuló. A következő szakmákban képviselték iskolánkat:

- mezőgazdasági gépszerelő,

- géplakatos,

- villanyszerelő,

- hegesztő,

- kőműves,

- szobafestő.