Elérhetőség: Katona József u. 3.
Tel: 79/523-770, Fax: 79/523-783
e-mail: amk@sztlaszlo-baja.sulinet.hu
Történet: Baja városának olyan intézménye vagyunk, amely több mint 125 éves fennállása alatt - a bekövetkező gazdasági-társadalmi-politikai irányvonalak miatt - a legtöbbet változott belső tartalmi szerkezetét, formáját, képzését illetően. A múlt században alapított iskolának az 1989-es rendszerváltáshoz kapcsolódóan nyílt lehetősége eredeti célkitűzéseihez visszatérni. A sok és kényszerű változás ellenére azonban pont ez az iskola volt képes megőrizni a máig is korszerűnek mondható szeretetteljes, a szülők és a gyermekek érdekeit szem előtt tartó személyiségformáló beállítódását.

1860. szept. 12. Megtelepedtek Kalocsán a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek, a tanító rend első főnöknője Franz Mária Terézia volt.

1863. Latinovits Aurélia végrendeletében 4.500,- Ft-ot hagyományozott a Baján létesítendő zárdaiskola céljaira.

1868. május 2. Adakozásra felhívó röpiratot nyomtattak Baján az iskolaépítés céljaira.

1870. május 4. Megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel.

1870. okt. 23. Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek felszentelte az új iskolát.

1873-1894 Sor került az iskolabővítésre Császka György kalocsai érsek alapítványából.

1903. Polgári leányiskolai osztály indult.

1917. Internátussal bővült az intézet.

1928. Újabb építkezés kezdődött a polgári iskola zsúfoltságának megszüntetésére.

1929. szept. 5. Megnyílt a tanítóképző intézet.

1933/34. Elkészült a zárdakápolna és az elemi gyakorlóiskola.

1944. dec. 19. Hadikórház céljaira a szovjet katonai parancsnokság lefoglalta az épületet.

1945. aug. 1. A rend visszakapta a feldúlt intézményt.

1948. június 23 A zárda és az iskola elválasztásával államosították az intézményt. Új elnevezése: Állami Leánylíceum és Tanítóképző.

1953. Nem indítottak több tanítóképzős osztályt.

1954. A képzős osztályok helyét leánygimnázium foglalta el.

1958. május 17 Az iskola új neve Tóth Kálmán Leánygimnázium

1962. Elkezdődött a vízügyi szakképzés

1963. Az iskola épülete 6 tanteremmel bővült ("új épület"). Az iskola új neve: Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola

1979. Elkezdődött a gépszerelő szakközépiskolai képzés.

1982. Megszűnt a gimnáziumi képzés. Az iskola új neve: Tóth Kálmán Építőgépszerelő- és Karbantartó, Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakközépiskola

1982 szeptember A Herman Ottó Kollégium - önkormányzati döntés alapján a középiskolával integrálódott és beköltözött a volt leánykollégium épületébe

1985. A DVCS mellett elkészült az intézmény új gyakorlóbázisa, megkezdődött a vízügyi technikusképzés.

1986. Az építőgépész ágazaton is megindult a technikus képzés Az iskola új neve: Tóth Kálmán Szakközépiskola

1991.szept. Újból megindult a gimnáziumi tanítás egy osztályban

1992. A szakközépiskolai osztályok mellett a gimnáziumban is párhuzamos osztályokban folyik a tanítás.

1992 Baján a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Bajai csoportja keresztény óvodát és általános iskolát alapított.

1993. Környezetvédelmi-vízgazdálkodási és közlekedési szakmacsoportos világbanki képzési modellt követő lett a szakközépiskolai egység.

1994. Sikeres pályázat eredményeként a világbanki képzési modell teljessé vált.

1995. Az iskola megünnepelte alapításának 125. évfordulóját.

1995. december A Ciszterci , és a Kalocsai Iskolanővérek Rendje, valamint Baja Város Önkormányzata között megállapodás jött létre a volt egyházi iskolák visszaadása és működtetése ügyében. A két rend a KÉSZ-re bízta az iskola fenntartási jogot .

1996 A Szent László Általános Művelődési Központ a Tóth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola jogutód intézményeként megkezdte működését. Intézményegységei: keresztény óvoda, keresztény általános iskola, nyolc és négyévfolyamos gimnázium, környezetvédelmi és vízügyi szakközépiskola. A Herman Ottó Kollégium jelenleg még önkormányzati fenntartású intézménye a megszűnő Tóth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskolának.

Az alapítástól a polgári leányiskola megteremtéséig
(1870-1903)
Az iskolaalapítás alapvetése az Eötvös József által elkészített és az országgyűlés által elkészített oktatási törvény, amely úgy rendelkezett a népiskolákról, hogy a tankötelezettséget 6-tól 12, illetve az ismétlőiskolákban 15 éves korig kimondta. Ez teremtette meg a törvényes kereteket az analfabétizmus csökkentésére. A XIX. század második felétől egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a női műveltségnek. Ezért hívatta Kalocsára Kunszt József érsek a németországi eredetű Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővéreket. Az 1860. szeptember 12-én megtelepedett tanító rend apácái a csehországi Horasdiowicéből érkeztek, első főnöknőjük Franz Mária Terézia volt, s a 12 apáca közül már 5 magyar, köztük 4 bajai származású volt. Haynald Lajos kalocsai érsek a lányok oktatásában meghatározó szerepet szánt nekik. A város képviselőtanácsa is támogatta a zárdaiskola megépítését, így a munka 1870. májusától megkezdődött, s a tanítás október 24.-én hétfőn megkezdődhetett. Az évfolyamok száma évente gyarapodott, minden évben újabb és újabb tanerőre lett szükség, emiatt szűk lett az iskola. Rövidesen (már 1873-ban) bővítették az épületet. 1892-ben az új kalocsai érsek Császka György alapítványt tett az iskolai ügyek támogatására. Ennek köszönhetően az 1903/04-es tanévben a polgári leányiskola megkezdhette működését.

A polgári leányiskolától a tanítóképzőig
(1903-1929)
Az iskola az új nyomvonalon haladt a háború végéig annak ellenére, hogy a szerb katonai megszállás mély nyomokat hagyott. Trianon szerint Baja városa Magyarországnak jutott s jelentőségét megnövelte az, hogy Bács-Bodrog vármegye székhelye lett. A béke éveiben 1920 és 1925 között az iskola növendékeinek a száma megduplázódott. A középfokú leánynevelést az 1926. évi XXIV. tc. rendezte, ezzel új életlehetőséget adva a képzésnek. 1928-ra újabb építkezés indul, amely négy tantermet, rajztermet, tornatermet és új óvodát alakított ki. 1929-ben megnyílt a római katolikus felekezeti tanítóképző intézet.

A tanítóképzőtől az iskolák államosításáig
(1929 – 1948)
A tanulók létszáma tovább emelkedett, de a gazdasági válság közepette igen nehéz volt az intézmény fenntartása, fejlesztése. Mégis új kápolna és lakószárny építésébe fogtak bele 1930-ban. A ma már csak képen látható kápolna alapterülete 355 m2, a kórus pedig 98 m2 volt, így 1500 tanulót volt képes befogadni. 1944 az intézet történetének legviharosabb éve volt. A háborús események miatt már áprilisban kiadták a bizonyítványokat. A nővérek a nevelés helyett szociális tevékenységet folytattak. Az épületben katonai kórházat alakítottak ki. Szeptemberben igen terhes időben, de megindult az új tanév. A front közeledtével és a fokozódó bombázások miatt a diákok sorra hazamentek, a tanítás október 10-én leállt. A bevonuló oroszok is katonai kórházat telepítettek az épületbe. A szovjet parancsnokság 1945 augusztus 1-én adta vissza a rendnek az iskola épületét, megindult a tanítás. 1948-ban az államosítási törvényt megszavazta az országgyűlés és egy hónapon belül megtörtént az állami tulajdonba vétel. A nővérek közül senki sem vállalt állást állami iskolában.

Az idő előrehaladtával igen megfogyatkozott az egykorú szemtanúk sora. Az alábbiakban közöljük a Szalma Sándornéval 1999 március 17-én készült riport ideillő részleteit:

“1948-ban végeztünk, pont az államosítás idején, ez azért érdekes, mert mi voltunk az utolsó osztály, akik még az apácáknál végeztünk. Magáról az államosításról akkor nem igen hallottunk, mert az ember akkor fiatal volt és a képesítőre készült és akkor a politika különösebben nem érdekelte. Amikor persze megtudtuk, hogy mi fog történni és már jövőre nem apácák fognak tanítani, akkor nem volt közömbös, sírtunk, misére mentünk, imádkoztunk, hogy ez ne forduljon elő, mert akkor az embert így nevelték. Ha sokat vagy egyáltalán köszönhetünk valami szépet, jót, nemeset, akkor azt nekik köszönhettük. … Ahogyan végeztünk nem kaphattam állást. … Az államosítás idején a nyáron volt egy nagy fogadás a zárdában, Mindszenty járt itt, és akkor nagy ebéd volt, elhívták és akkor terjedt el a hír, hogy most ennek az ügyében kérik Őt, mert hogy államosítják az iskolát, … a ciszterci rendházban volt a nagy tárgyalás. … A tanári kar sorsáról keveset tudok, legtöbbet Gajdán Olgáról, a híres karnagyról, aki osztályfőnököm volt. Sehol nem kapott állást, a végén egy-két év után Kiskunhalason taníthatott. Öregkorában hazajött Bajára és itt is halt meg a bajai kórházban. Nem kaptak állást, de nem csak Ő volt az egyetlen, hanem a többi sem. Volt akik megmaradtak apácának, mert megmaradt egy iskola valahol az országban, az idősebbek pedig az otthonba kerültek Püspökszentlászlóra, vagy kivetkőzve próbáltak különböző állásokat. Nagyon sajnáltuk őket, mert nagyon jól tanítottak, fegyelmeztek, ott rend volt, szép volt, szóval annyi sok mindenre volt időnk.”