Cím: Prohászka Ottokár u. 71.
Telefon/Fax: 22/312-969, 315-198
Email: iroda@vasvari-szfvar.sulinet.hu

A Vasvári története kalandos történet. Oly sok történelmi fordulatot megért már iskolánk, s oly sokan, oly sokféle szándékkal akarták ilyen vagy olyan intézménnyé alakítani, hogy szinte csoda létezése, s az is, hogy minden ellenkező akarat ellenére is ma sokak által becsült, tanárai és diákjai által szeretett alma mater.

Az intézményt Királyhegyi Farkas Ferenc nagyprépost alapította 1853. március 12-én.

Az alapító szándéka először egy bölcsészeti főiskola létrehozása volt, de miután a ciszterci rend apátja vezetésével létrejött a 8 osztályú gimnázium (a mai József Attila Gimnázium elődje), az alapító a város vezetésével együtt úgy határozott, hogy "célszerűen rendezett, üdvös, szellemi haladást eszközlendő nyilvános római katolikus nőneveltét alapít."

Az intézet céljára a prépost saját lakóházát - fehérvári születésű volt - és 30.000 pengőjét hagyta. A város közgyűlése 6272 pengőt szavaz meg a ház átalakítására, valamint évi segélyül 440 pengő forintot. Egy az alapítvány és a város együtt létesítette és tartotta fenn az iskolát 1948-ig, az államosításig. Az intézet többszöri bővítéssel 1864 október 9-től 1953 nyaráig a Szent István téri (ma levéltárnak használt) épületben működött. 90 évig egy helyen!

A prépost arról is rendelkezett, hogy az intézetet szerzetesnők vezessék. Erre a Paulai Szent Vincéről elnevezett szatmári irgalmas nővéreket választotta. Meghagyta, hogy halála után haladéktalanul nyissák meg az iskolát, s ott "buzgó vallásosságra, szellemi műveltségre és minden hasznos női munkára tanítsák s az Egyház és Haza erényes, művelt leányaivá neveljék" a növendékeket. Bár római katolikus szellemi nevelést írt elő, a "valódi emberszeretet jeléül" más vallásúak fölvételét is megengedte.

Az iskola tehát a fentiek szerint 1864 októberétől kezdett el működni elemi iskolaként. Száznál több növendék járt ide már az első évben. Ekkor 6 nővér látta el a tanítói feladatokat. Az iskola első igazgatója Huszár Károly püspöki titkár, első főnöknője S. Eötvös Szalézia volt.



1869-től 1923-ig

Az intézet fejlődését újabb és újabb iskolai fokozatok indítása is mutatja.

1893. szeptember 1-jén polgári leányiskolával bővült. Az iskolában hagyománnyá vált, hogy minden évben kiadják az un. Értesítőt. Ebben a nyomtatványban mindig közreadták az iskola addigi történetét, s az előző tanév fő eseményeinek a krónikáját, a tanári kar névsorát, majd 1930-tól a tanulók névsorát is. Az első fennmaradt Értesítő 1896-ból, a milleneum évéből származik. A borítón az iskola homlokzatának rajza látható.

A századforduló idején kiemelkedően fontos szerepet játszott az intézmény gyarapodásában Szuborics Jenő teológiai tanár, apátkanonok, pápai prelátus, aki 1881-től 1915-ig volt igazgató, valamint S. Markovszky Paula, aki 1875-től 1908-ig volt intézeti főnöknő.

Mit tanultak a 10-14 éves korú lányok a polgári iskolában? Íme a tantárgyaik neve: hittan, magyar, német, számtan, földrajz, természetrajz, ének, rajz, szépírás, női kézimunka és választhatták a francia nyelvet és a zenét.

A következő jelentős esemény időpontja az iskola életében: 1923. aug. 17. Ekkor az elemi és a polgári iskola mellé 3 éves ipariskolát is létesítettek. 1921-től már vezettek az intézményben továbbképző ipari tanfolyamokat, 1923-ban azonban a minisztérium iparoktatási főigazgatósága ipariskolának minősíti ezt a tagozatot. 3-3 osztály indult minden évben: 1 fehérvarró, 1 felsőruhavarró és 1 műhímző (ez utóbbi csak 1 éves volt).



1923-tól 1930-ig

Az 1920-as évek közepére szűknek bizonyult a régi épület. Két, az eredeti telekhez csatlakozó új épületet kapott az intézmény.

A nagyütemű gyarapodás éveiben az igazgató Kapossy Endre dr. ciszterci r. katolikus tanár (1919-28), a főnöknő pedig Stupiczky M. Rainéria (1919-1928). Őket Grész Leó és Erdélyi M. Eustella követte, s egyben újabb fordulatot is hoztak az iskola életébe: 1930. szeptember 15-én megnyílt a tanítónőképző-intézet.



1930-tól 1938-ig

1930-ban tehát a Ferenc József Nőnevelő Intézetben működik egy elemi iskolai, egy polgári iskolai, egy ipariskolai tagozat, s indul a tanítónőképzés.

A fenti értesítő jól mutatja, hogy 1930-tól kezdődik intézményünk egyik fénykora. Több mint 700 diák jár az ötféle iskolába. Az intézet büszkén ápolja hagyományait, a címlapon jól láthatjuk ennek jelét az egyes iskolatípusok alapításának évfordulóját jelző számokból. Az akkori igazgató, Dr. Grész Leó 17 évig (1928-1945) vezette az intézményt. Fontos szerepe volt abban, hogy a középfokú képzés, a tanítónők képzése elindult, és 29 éven át rangot, hírnevet adott az iskolának.

A város lakói és vezetői éppúgy akarták a tanítóképzőt, mint maga az intézmény. A kulturális kormányzat is támogatta ezt az ügyet. Sokat jelentett a miniszter, Klebelsberg Kuno segítsége: az épület bővítése s az alapító okirat kiadása ügyében is közbenjárt.

Az iskolába csak felvételi-alkalmassági vizsgával lehetett bejutni. Az első évben a 80 jelentkezőből negyvenet vettek fel. Később párhuzamos osztályok indultak, de még így is kellett az alkalmassági vizsga. A többség nem fehérvári volt, ezért internátusban laktak. Kötelező volt az egyenruha viselése, s általában meglehetős szigor uralkodott az iskolában. Arra is gondot fordítottak, hogy a lányok felkészüljenek a mindennapi életben való helytállásra is: volt gyakorlókonyhájuk, gyakorlókertjük. De sportoltak (pl. télen, az iskola udvarán jégpályát alakítottak ki), és táncolni is tanultak. Az éneklés, a zenei ismeret pedig kötelező tananyag volt.

Az első képesítő vizsgát 1935-ben (ötéves volt a képzés) tették. A képző az első két év után külön épületrészbe költözött (ld. Levéltár - az István téren).

Kezdettől fogva működtek diákegyesületek is. Így az első évben a Mária-kongregáció, Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület, Önképzőkör.