Elérhetősége:
Telepy u. 17.
Telefon:

216-1214

Központ

216-1214 /24

igazgató, iskolatitkár


/22

oktatási igazgatóhelyettes


/23

nevelési igazgatóhelyettes


/11

gazdasági igazgatóhelyettes


/25

tanári szoba


/12

pénztár


/13

gazdasági iroda


/16

testnevelő tanári


/17

porta
Története:
Múlt:
Különös érzés ennek a városrésznek a történetében elmélyedni. Xantus Zoltán a fél életét a Ferencváros történelmének kutatására áldozta, és erről számos publikációja jelent meg. Ezekből származik az itt felsorolt adatok jelentős része is.

A legkorábbi dokumentumok Zsigmond király idejéből származnak, egy korabeli oklevél a települést Szentfalva néven említi (1403-ban). A falu fennmaradását a dunai vízimalmok biztosították. 1526-ban azonban a törökök kifosztották, felégették a Duna bal partját, elpusztult Szentfalva is. Pest lélekszáma az 1700-as években kezdett emelkedni. A déli területeket az Udvari Kamara átengedte Pest városának "gazdasági hasznosításra". Az első letelepülők bolgár kertészek, németek és más idegen anyanyelvű bevándorlók voltak. A karlócai békekötés után a feloszlatott magyar ezredek és az elbocsátott végvári katonák egy részét is a déli területeken fogadták be. A Pestre érkezőknek lakás, föld és munka kellett. Az előrelátó városi vezetés igyekezett mindezekről gondoskodni. A város gyarapodását azonban időről időre visszavetették a természeti csapások: pestis, tűzvész, árvíz.

1792-ben trónra lépett I. Ferenc császár, ezt az alkalmat ragadták meg a déli városrész polgárai arra, hogy a helységnek nevet adhassanak. Beadvánnyal fordultak a magyar királyi Helytartótanácshoz:

"...Minthogy már létezik itt Teréz-, József- és Lipótváros nevű külváros, és a városnak e fent megjelölt része mindeddig semmiféle külön névvel megjelölve nincs, e város különös kegyesnek tartja, ha Ő Legszentebb Fensége kegyelmesen megengedni méltóztatik, hogy a város e része örök emlékezetül nevéről neveztessen el..."

1793-ban lebontották a Kecskeméti kaput és a városfalakat, ezzel jelezve Ferencváros Pesthez tartozását.

A város fejlődését a népszámlálási adatok jellemzik leginkább: 1806-ban Ferencváros 1831 lelket és 220 épületet számlált, 1814-ben az épületek száma több mint kétszeresére, 506-ra emelkedett.

Jókai Mór az "És mégis mozog a föld" című regényében a ferencvárosi temetőben állva a következőket írja:

"Ez a hely itt város fog lenni és porainkat összekeverik a paloták vakolatával. Igen, igen! Ez a nagy homokpuszta itt körülöttünk paloták hosszú sorával lesz beépítve. Száz meg száz iparűző gyár kéménye fogja fekete füstjével szőni fölénk a szemfödelet, gépeink zúgása fogja képezni a föld szívdobogását, mely bennünket ébren lenni készt... És lesz népünk, mely hazájának örül, mely nevének díszére munkál, lesznek nagy embereink, kiket a világ bámulni fog, lesznek hőseink, dicső szellemeink, lesz életünk, melynek szűk lesz ez a város, leszünk nemzet, mint még sohasem..."

A Ferencvárosban megindult a polgárosodás, egyre jobban felzárkózott a városkapun belüli területekhez. Bár a Liliom és a Bokréta utca táján zöldséget és virágot termesztettek a piacra, a parasztok teheneket tartottak (a tejet a milimárik vitték a főúri házakhoz), az 1800-as években elkezdődött az iparosodás is. Jordan Gáspár bőrgyárat létesített a mai Lónyay utcában. 1834-ben Prückler Ignác úr a mai Ráday utcában rum-, likőr- és pezsgőgyárat alapított. (Ő gyártott először pezsgőt Magyarországon, negyvenhét évvel megelőzve az európai hírű Törley Józsefet.)

Az 1838-as nagy pesti árvíz során az egész városrész víz alá került. Ennek következményeként megkezdődött a Duna alsó szakaszán a védgát építése.

1840-ben a Soroksári út és a Haller utca sarkán a Zwack-gyár, a Két Nyúl utcában (a mai Lónyay utcában) vas- és fémöntöde alakult. 1845-ben Vidats István mezőgazdasági gépgyárat alapított. 1849-ben a Strobenz testvérek vegyészeti gyárat létesítettek az Üllői úton, majd ezt követően gyógyszertárak hosszú sora nyílt a Ferencvárosban. Egyik gyár követte a másikat: Machlup-féle bőrgyár (1855), Röck István gőzkazánüzeme (1840), Humayer Károly műhabarcsgyára (1862), Gregersen fűszerüzeme (1865), Concordia gőzmalom (1866), Gregersen asztalosárugyár (1867), Pesti Molnárok és Sütők Malma, Flóra szappangyár (1868), Hofmayer Gyula albumingyára (1870), Heidelberg vegyészeti gyára (1870), Hutter József szappangyára (1872), Erdélyi és Szabó tudományos műszergyára (1874) - a fizika szertárban található muzeális értékű kísérleti eszközök közül több is itt készült -, Király malom (a mai Ferencvárosi malom 1880), Gizella malom (1882), Herz Ármin szalámigyára (1882), Weisz Berthold és Manfréd konzervgyára (1883), Grehersen gépfűrészüzeme (1884), Magyar Fegyver- és Lőszergyár (1888), Pátria Nyomda Rt. (1893), Hungária malom (1893), Kollerich és Fiai Sodrony-, Szövetfonal- és Szitaárugyár (1895) stb.
Az iskola

Budapest székesfőváros törvényhatósága 1895. évi december hó 12-én tartott rendes közgyűlésén Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt az 1430. pontban megtárgyalta a "bizottmány és tanács 188/1895. számú előterjesztését, a IX. ker. Tűzoltó- és Telepi-utczák sarkán s a Tűzoltó- és Ernő-utczák sarkán fekvő két városi teleknek új elemi iskola építése czéljára leendő kijelölése iránt".

A törvényhatóság az előterjesztést elfogadta, "s egyúttal felhívja a tanácsot, hogy tekintettel a szóban forgó iskola létesítésének sürgősségére, a vonatkozó tervek s a költségvetés elkészíttetése iránt haladéktalanul intézkedjék".

Az 1897. évi 572. számú határozatban a tanács elfogadta a terveket és a költségvetést: "A 237.000 frt-ot kitevő építési költségek ugyancsak a pénzügyi és gazdasági bizottmány, valamint a tanács előterjesztésére a százmillió koronás kölcsön terhére szavaztatnak meg. Ezen határozat felsőbb jóváhagyást igényelvén, az összes iratok kapcsán a nagym. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztetik."

A belügyminiszteri jóváhagyás nem sokáig váratott magára. (Megtalálható a Belügyminisztérium folyó év május 19-én kelt 739. számú határozatában.)

A vázlatterv a Fővárosi Mérnöki Hivatal védnökségével készült (a vezető tervező neve ugyan szerepel a tervlapokon, de az aláírás olvashatatlansága miatt nem sikerült azonosítani). A fellelhető tervrajzokból kiderül, hogy legalább kétféle változat készült. Végül is - feltehetően költségkímélő szempontok miatt az egyszerűbb változatot valósították meg (pl. a rizalitok feletti tetőidomok nélkül, egyszerűbb homlokzattal, a lengőajtókra tervezett kovácsoltvas díszítést elhagyva, stb.).

Az egyszerűsítések ellenére az épület határozott stílusjegyeket mutat:

"A Tűzoltó utcára néző főhomlokzat tengelyes, szimmetrikus kialakítású, két sarkán és középen rizalitokkal, a szimmetriatengelyben pilaszterekkel és csonka timpanonnal hangsúlyozott főbejárattal. A homlokzat síkjából kiemelt három rizaliton 3-3, a teljes főhomlokzaton összesen 21 nyílástengely látható. A két oldalhomlokzaton 6-6 tengelyben nyílnak ablakok. A földszint nyújtott arányú, állótéglány alakú ablakait szegmensív, az emeletek azonos arányú ablakait félkörív zárja le. Ellentétben a földszint egyszerű, dísztelen kiképzésével az emeletek homlokzata változatosabb, gazdagabb formavilágot tükröz. Az első emeleti ablakokat vörös színű idomtégla keretezés hangsúlyozza, a rizalitok felületét lizénák tagolják. A második emelet architektúrája még mozgalmasabb: az ablakok alatt könyöklőpárkány fut végig, a nyílások keretezése összetettebb, a rizalitokon pedig páros lizénák osztják az ablakok közeit. A homlokzatot az ereszpárkány zárja le. A párkányzatot a rizalitok vonalában ma már hiányos konzolok díszítik, a párkány felett pedig áttört attika hangsúlyozza a sarkokat és a középtengelyt."

A mai állapotra jellemző, hogy az épület külső díszítése erősen megrongálódott, és többszöri veszélytelenítési eljárás során az eltávolított díszítőelemeket egy esetleges felújításra számítva elraktározták. Végül az épület homlokzatát életveszélyesnek nyilvánították, és a járdát lezárták.

1898-ban átadták az épületet, melyre a kivitelezők három év garanciát vállaltak, és a kor szokásának megfelelően erre nagy összegű "biztosítékot" kellett letétbe helyezniük.

Érdekességként megemlíthető, hogy a felülvizsgálat során kiderült: a Gregersen és Fiai Vállalat által épített tetőszerkezet hibás, a gerendák erősen korhadtak. Részlet a jegyzőkönyvből: "a bizottmány egyhangúlag a következő véleményben állapodott meg: Az összes hibás gerendák kicserélendők, kivéve melyek csak a végükön és itt is csak oly kis mértékben vannak megtámadva, hogy lefaragás vagy kiváltás által a korhadt rész eltávolítható, a nélkül, hogy a keresztmetszet lényegesen változnék." Összesen 39 db gerendát cseréltek ki, 5-öt javítottak és 9-et "kis mértékben megfaragtak". A bürokrácia útjai azonban kifürkészhetetlenek. Egy évvel később Gregersen és Fiai Építő Vállalat levéllel fordult (1 korona illetéket leróva) a "Tekintetes Székes-fővárosi Tanács"-hoz:

"A Tűzoltó, Telepi és Ernő utczák sarkán 1897. évben épült iskolához szállított ácsmunkára vonatkozó jótállásunk már régen megszűnt. 900 frt = 1800 korona összegű biztosítékunkat azonban daczára több ízben írásbeli megkeresésünknek mai napig sem kaptuk meg, bátorkodunk ennélfogva azon tiszteletteljes kéréssel a tekintetes Tanácshoz fordulni, méltóztatnék a fentemlített biztosítékunknak haladéktalan kiadatását elrendelni. Kérésünket megújítva maradunk Budapesten 1903 január hó 30-án a tekintetes Tanácsnak alázatos szolgái." A történet befejezéséről nincsenek hiteles adataink.

1898-ban megindult az oktatás. Az épület elemi fiú- és lányiskolaként, illetve kisdedóvóként kezdte meg a működését. Első igazgatója Horváth László (érdekes, hogy az igazgató egyúttal a 2.b fiúosztály "osztály-tanítója" volt). Az első tantestület: - a fiúosztályokat tanítók: Héczey István, Burián Imre, Specziár Béla, Cservik Gábor, Sor Mihály, Bednarik Antal, ifj. Eller Ferenc, Osztrovics Dániel, Kovács Gábor, Szatmári János, Szántó Sámuel, - a leányosztályokat tanítók: Kovalovszky Mariska, Marnó Margit, Szilágyi Irma, Schilberszky Fanni, Etelvári Alajosné, Ábrahám Ilona, Krug Pálné, Sárváry Istvánné, Nagy Gizella.

A három egymástól tulajdonképpen független intézmény számára az épületet megpróbálták ésszerűen beosztani. A földszinten a Tűzoltó utcai fronton 5 tanterem, a könyvtár és a tantestületi szoba helyezkedett el. A mai "kis tornaterem" helyén működött az óvoda, a Telepy utcai részen pedig két szoba-konyhás lakás volt a szolgák részére. A három kicsi belső udvart is felosztották, a ma már beépített részt az óvódások használták, a középső részt a nagy tornaterem előtt a lányok kapták meg, a mai nyelvi termek mellett pedig a fiúk pihenhettek a szünetben. Az első és második emeleten többnyire tantermek voltak, kivéve az Ernő utcai épületszárnyat, ahol külön bejárattal nagy, háromszobás igazgatói lakást (a traktusban), fölötte pedig (a fizika és a számítástechnika helyén) az óvónőnek és a dajkának a lakását rendezték be. Ebben a régóta lezárt lépcsőházban látható az egész épület legszebb kovácsoltvas korlátja.

Az épületet 1914-ben hadikórházzá alakították, az iskola pedig átköltözött a Tűzoltó utcai barakkokba. Néhány érdekes adat az átalakításról: a legtöbb tanteremből kórtermet csináltak, az óvoda egyik helyiségéből orvosi ebédlő lett, a szolgák lakása továbbra is lakás maradt, csak ezúttal alorvos és tisztviselő költözött oda. A tornateremből ápolónői szoba lett, de igazán morbid változás az óvoda fedett játékhelyén (ahol a mostani sportszertár van) következett be, ide került ugyanis a hullakamra. Az első és a második emelet átalakításáról nincs vázlatterv. A kórházról nagyon kevés adatunk maradt. 1918 után a Szent István Kórház fiókkórházaként működött. A hagyományok szerint itt ápolták József Attila édesanyját is.

1932-ben az épület újra iskolának adott otthont. Részletek a Budapest székesfőváros IX. kerület, Telepy utcai Községi Polgári Fiúiskolájának 1932/33-as tanévre kiadott értesítőjéből:

"Az 1932. év júniusában záródó tanévvel két fővárosi polgári fiúiskola beszüntette működését. 1. A VIII., Práter-utca 31. sz. alatti polgári fiúiskola — amely kerek negyedszázadig volt a Közép-Józsefváros egyik ilyen intézete — bezárta kapuját. 2. A VIII., Üllői-út 54. sz. alatti polgári fiúiskola is feladja önállóságát, amely 21 teljes tanéven keresztül évenként átlag 350-400 tanulnivágyó középferencvárosi polgárifjút fogadott falai közé"

Az anyakönyvek mindkét iskolából az új helyre kerültek. Ez a tény azért fontos, mert az Üllői úti polgári fiúiskolában tanult három éven keresztül József Attila.

"A bezáruló két intézet tanulóseregét vette át az új iskola, melyben nagyszabású átalakítási, szerelési és berendezési munkálatok váltak szükségessé, és e munkálatok elhúzódása folytán csak szeptember végén tudtunk a két régi iskolaépületből új otthonunkba beköltözni. A szertárak, könyvtárak és a berendezés sokezernyi apróbb-nagyobb darabjainak átszállításában úgy a tanári testület, mint a tanulóifjúság nagy része derekas, lelkes munkával vette ki részét...

Isten áldó keze kísérje a tudás ez új hajlékának minden vezető és vezetett tagját!"

Az átalakulás természetesen megint együtt járt az épület felújításával. A földszinti lakást az altiszt vette birtokába. A földszinten kapott helyet a nagy énekterem, a kézimunka szertár és terem, valamint a cserkészotthon és a cserkész parancsnokság. Az első emeleten újra berendezték az igazgatói lakást, és itt található az igazgatói szoba, a tantestületi szoba, a tanári könyvtár, a szülői fogadó, a rajzterem és a szertár, valamint más tantermek. A második emeleten végleges helyére került a fizika kabinet.

Gondolatok a szertárak állapotáról

"Iskolánk szertárai és könyvtárai a két iskola ilyen felszerelésének egyesítése folytán olyan gazdag, hiánytalan és jó állománnyal rendelkeznek, hogy a szemléltető tanításhoz, a gyakorlathoz, a tudományos-, szakszerű-, vagy irodalmi érdeklődés-, vagy tanulmányokhoz szükséges minden segédeszköz, könyv rendelkezésünkre áll.

A tanári könyvtár állománya 1522 kötet. Ifjúsági könyvtárunk 1301 kötetet számlál. A segélykönyvtárból 1654 tankönyvet bocsáthatunk a szegény sorsú tanulók rendelkezésére. A természetrajzi szertár darabszáma 917. A természettani szertár állománya 485 drb. A földrajzi szertárban 225 drb, a kézimunka szertárban 723 drb, a történelmi szertárban 223 drb, a vegytan-ásványtani gyűjteményben 747 drb van, a német nyelvi szemléltető képek száma 42 drb, a rajzszertár felszerelése 461 drb, az énekszertár állománya 20 drb, a tornaszertár állománya 257 drb."

Ez a leltárkészlet egy mai, modern iskolának is dicséretére válna. A fizika szertárban ma is őrzünk olyan muzeális értékű eszközöket, melyek hajdan a polgári iskola tulajdonában álltak. (Csak sajnálni tudom, hogy néhány évig gazdátlan volt a szertár, és ekkor gyönyörű muzeális eszközeit megtizedelték!)

Az iskolát 1932-től Pálmai Kálmán vezette 1938 novemberben bekövetkezett haláláig. Őt követte Kiefer Vendel igazgató, amint azt az 1938-as évkönyv bizonyítja. Az évkönyv adatai szerint ebben az évben a polgári iskola mellett az épületben otthont kapott még a Tűzoltó utcai elemi népiskola és a IX. ker. Tóth Kálmán utcai polgári leányiskola is.

A II. világháború időszakából kézzel írott feljegyzések maradtak, valamint a környék lakóinak elbeszéléséből ismerjük a történteket. Az iskolának nagy és stabil pincéje van, amely alkalmas volt óvóhely kialakítására. Állítólag valahol a pincében volt egy kút is, a környék lakói ezt használták vízhiány esetén. Az irodában állandó ügyeletet tartottak a rádió mellett, ahogy az adást beszüntették, a közel lakó tanulókat hazaküldték. A távol lakók tanári kísérettel az óvóhelyre vonultak. A szomszédságban lévő földszintes házak lakóinak egy része is idejött. A tanítás beszüntetése után az iskolában átmeneti szállást létesítettek a kibombázottak részére. A tanárok és két védőnő állandó ügyeletet láttak el. Egy rövid ideig otthont kapott itt két iskola, egyiket ugyanis kibombázták, a másikat átalakították hadikórházzá. A bombázások során az iskola épülete is súlyos károkat szenvedett, de komoly találatot nem kapott.

Az átalakulás, a háború és az újabb átalakulás nehéz időszakáról szól egy véletlenül felfedezett dolgozat, melynek írója (a dolgozatban szereplő adatok alapján egyértelműen) dr. Török Zoltán tanár úr, aki az Üllői úti polgári fiúiskolában tanított éneket (és mezőgazdaságtant, hogy meglegyen a kötelező óraszáma). Részletek a dolgozatból:

"1932-ben az Üllői úti polgári fiúiskola egész tantestületével és összes tanulójával szeptember második felében (vagy tán október elején) étköltözött a Telepy utcai iskola épületébe. Az iskola körzetéhez tartozott az Üllői út 76. szám alatti fővárosi árvaház is, melynek iskolaköteles lakói naponta páros sorban együtt vonultak az iskolába és onnan tanítás végeztével vissza az árvaházba. Az árvaházi tanulók haját az intézet géppel rövidre vágatta, s az így jól kivehető fejformák miatt tanulótársaik "koponyák"-nak hívták őket...

...Az iskola bejárati kapuja tanárok és tanulók számára egyaránt a Telepy utcai kapu volt. Tanítás csak a délelőtti órákban folyt, nem volt szükség a váltakozásra. Mivel az iskola négyosztályos polgári iskola volt, tanulóinak életkora megegyezett a mostani általános iskola f elsőtagozatos tanulóinak életkorával.

A tantermek és egyéb helyiségek beosztása néhány helyen különbözött a mostanitól. Az énekterem például lent volt a földszinten, valamivel nagyobb volt az osztálytermek átlagos nagyságánál. Több pad, tehát több ülőhely is volt benne. Fel volt szerelve föl- és lehúzható kottavonalas táblákkal, szekrényekkel, mikben énektankönyveket, szemléltető eszközöket s a tanulók hangjegyfüzeteit tartottuk. Az ablak felőli oldalon benn állt a zongora, az ajtó felől pedig a harmónium.

A kezdeti időben ez az énekterem kizárólag a saját "birodalmam" volt. Itt tartottam az összes énekórámat. Itt tartottam a karénekórákat is. Még a 60-70 létszámú összkar is elfért benne.

Az iskolának nem volt központi fűtése. Az osztályokban nagy vaskályhák ontották télen a meleget, néha bizony a széngáz szagát is.

Pálmay Kálmán igazgatása alatt mindvégig baráti, meghitt s vidámságra hajló hangulat uralkodott a tantestület tagjai között. Pálmay igazgató jó szavaló volt, aki nemcsak a mi összejöveteleinken, de néha nyilvános ünnepélyeken, hivatalos felkérésre is szavalt. Az ő betegsége és halála után Kiefer Vendel lett az iskola igazgatója.

A negyvenes évek elején iskolai jégpálya készült. Az Ernő utca, Tűzoltó utca, Mihálkovics utca által határolt beépítetlen terület az iskolához tartozott. Ezt a területet mi, az iskola tanárai, tanulói és altisztje körülgátoltuk, vízzel elárasztottuk, s korcsolyapályának használtuk."