Elérhetősége:
Timót utca 3.
Telefon:280-6859, 280-6871, fax:280-6263
Története:


Lassanként, észrevétlenül kedveltessük meg a tudományokat, s neveljünk a kultúrának, az európai civilizációnak egy új életre való, erőtől és eredetiségtől duzzadó népet hazánk javára és dicsőségére!"

(Szily Kálmán)



A történet 100 éve kezdődött, amikor a XIX. század végén elbontották a helyőrségi laktanyát, a Neuegebaude-t, s a helyőrséget a város legkülönbözőbb részeire telepítették. A vártüzéreknek jutott a Ferencváros és Pesterzsébet határán elterülő füves térség, ahová először barakkokat állítottak, majd megépült a 6. Vártüzérség laktanyája. Ez az épület eredeti formájában, belső korszerűsítéssel megfiatalítva jelenleg az iskolához tartozó kollégium. Az I. világháború után megszűnt a fegyvernem, s a laktanya egyik részét rokkant, beteg katonák hadastyán otthonává alakították.

Az épület másik szárnyában a Toldi Miklós Vívómester- és Sport-tisztképző Iskola működött. Jó tárgyi feltételek mellett, magas szinten folyt a képzés. Az iskola udvarán még úszómedence is épült. (Jelenleg is ott omladozik a tornaterem mellett, s a felújítására tett kísérletek évek óta kudarcba fulladnak.) Az intézményben edzőtáborozott az 1936-os berlini olimpiára készülő öttusa- és úszóválogatott. A II. világháború idején az épület ismét tüzérlak tanya lett. A környéket számos bombatámadás érte, de az épületet nem döntötte romba. Annál nagyobb pusztítást végeztek a közelben lakók.

1947 december: Tildy Zoltán köztársasági elnök látogatást tett
a Timót utcai Ifjúmunkásvárosban
A régi iskolaépület

1947-ben ismét megpezsdült az élet, s megszületett a jelenlegi iskola elődje, a Pataki István Tanonc- és Ifjúmunkás Város, amely a háborúban szülő nélkül maradt, hajléktalan fiatalokat fogadta be.

1949. decemberében az otthon létszáma már elérte a 600 főt. Az itt lakók az ország legnagyobb nehézipari üzemében, Csepelen sajátították el a különböző szakmáit. Ettől az évtől indult meg az intézményben - melynek neve 2. sz. MHT iskola - a lakatos és esztergályos tanulók elméleti képzése, heti egy napon.

Az 1952-ben megépült tanműhely megkapta az EAN-280-as esztergagép gyártási jogát, mellyel ellátták az országos iskolahálózatot is. A termelés az iskola további fejlődését eredményezte. Ehhez társult az 1967-ben bevezetett emelt szintű szakmunkásképzés, amely heti 3-3 napban határozta meg az elméleti- és gyakorlati képzés arányát.

1970-től az iskola 2. számú "Bordás András" Szakmunkásképző Intézet néven volt ismert.

A hetvenes évek végén rohamosan csökkent a beiskolázott tanulók száma. A megváltozott társadalmi-gazdasági igények az akkori iskolavezetést új stratégia kidolgozására késztették. A széleskörű elemző- és előkészítő munka után megszületett a stratégiai döntés, amely két szinten határozta meg a feladatokat.

* Elsőként bevezették a csőszerelő (víz-, gáz-, központi fűtés, hegesztés) szakmák oktatását,
* majd ennek tapasztalataira építve 1984-ben az iskolában megkezdődött a szakközépiskolai képzés.

A tanulók létszáma az 1980-1985 -ig terjedő öt évben megháromszorozódott, így a néhány évvel azelőtt még fennmaradásáért küzdő iskola 1984-ben 1000 tanulóval korszerű, új épületbe költözhetett.

Az iskola udvara ma
Az iskola 1984-ben átadott épülete (utcai nézet)

Ez további lendületet adott a tantestületnek és az iskolavezetésnek. A munkaközösségek kidolgozták egy lehetséges technikusképzés dokumentációit, s az elképzelés 1987-ben már gépésztechnikus osztály formájában realizálódott.

A folyamatos fejlesztés újabb állomásait az 1992-ben induló világbanki kísérleti osztályok, világbanki gépész és világbanki informatika, majd 1994-ben a gimnáziumi képzés bevezetése fémjelzik. Újabb fordulópont az iskola életében az 1999-ben elinduló kéttannyelvű épületgépész-technikus képzés elindulása.
1999-ben indultak be a 13/14. évfolyamon a szoftverüzemeltető, programozó, 2000-től a műszaki üzletszervező technikus, 2002-től a műszaki mérnökasszisztens, majd 2003-ban indul az informatikai mérnökasszisztens képzés.

Jelenleg évente átlagosan 6-7 kilencedikes osztály indul, és a nálunk végzett dákok részére szakirányú képzés területén a 13. és a 14. osztályok széles választéka áll rendelkezésre.
Névadónk:

Szily Kálmán (1838—1924)

Szily Kálmán tudományos pályafutását, mint fizikus kezdte meg. Külföldi tanulmányútja után tanársegéd, aztán a Felső Ipartanoda, később a József Műegyetem tanára lett. Fizikai kutatásainak eredményeit jelentékenyebb tudományos munkák nem jelzik de mint tanár nagy hatással volt hallgatóira, és a magyar mérnökök ezrei gondolnak hálával vissza mindig világos és mély tanításaira.

Tudományos pályája és érdeklődése azonban sajátságos, szinte példátlan elkanyarodást mutat. Mint a közművelődés lelkes apostola — a nagyközönség számára Természettudományi Közlönyt alapított, amelynek programja közérdekű természettudományi kérdések népszerű formában való ismertetése volt. A program szép volt, a cikkek jók voltak, csak éppen a magyar nyelvvel volt egy kis baj. Természettudományi szakkifejezésekre vagy nem csináltak még magyar szót, vagy valami lehetetlen formájú, torz, Bugát-féle nyelvújítási szót használtak, amelyeket a közönség sokszor még kevésbé értett meg, mint az idegent. Ezen a bajon — a magyar nyelv épsége és a magyar közművelődés érdekében segíteni kellett. És Szily Kálmán alkotó erejének javát egy nyelv megteremtésére szentelte, ami nagyszerűen sikerült is neki. Érdeklődése azonban ezzel más irányt nyert: fizikai problémák helyett nyelvtudományi problémák kezdték érdekelni. Ötvenéves korában végképpen lezárja fizikai kutatásait, és ettől kezdve — fiatalos hévvel szenteli magát új tudományszakjának, a magyar nyelvtudománynak. Itt rengeteg részletkutatás — különösen a szótörténet terén, és hatalmas műve, a Magyar Nyelvújítás Szótára teszi — nem sablon, ha azt írom: halhatatlanná nevét. Mert amíg a magyar nyelv életével, történetével fognak foglalkozni, Szily Kálmán művét kénytelen lesz forgatni mindenki, aki a magyar szavak története iránt érdeklődik.

Az Akadémia főtitkárává választott nyugalmazott műegyetemi tanár, az elméleti fizikának közel harminc éven át előadója átalakul humanistává, a — kanti értelemben vett etikai tudományok művelőjévé. Szaktudománya alig érdekli többé. A természettudós magyar szavak első előfordulásait keresgéli régi könyvekben, a régi könyvek forgatása történeti, irodalomtörténeti, könyvészeti és néprajzi problémákhoz, majd ezek megoldásához vezeti. Mint az Akadémia főtitkárának főszempontja a "magyar nyelv művelésére alapított tudós társaság" munkásságának, elsősorban az anyagi feltételeknek a biztosítása. Nem volt még egy olyan főtitkára az Akadémiának, aki az anyagi ügyeket annyira rendben tartotta, és az Akadémia munkásságának anyagi feltételeit úgy tudta biztosítani, mint ő. Utána az Akadémia egyre sorvadt, és — ha nem gondoskodnak idejében olyan adminisztrátorról, aki az Akadémia munkásságát biztosítani tudja (mert emberek tehetségétől függ az intézmények felvirágzása vagy bukása) — az Akadémia, mint könyvkiadó, hamarosan be fogja csukni a boltot. Mint az Akadémia főkönyvtárnoka a legideálisabb könyvtárnok volt. Bárki fordult is hozzá tanácsért, útbaigazításért, Szily Kálmán a legnagyobb örömmel állott rendelkezésére. Nem túlozok, ha azt mondom, hogy fiatal kutatóknak, akiket "uramöcsém"-nek szólított, egy-egy adat megkeresése érdekében heteken át bújta a könyveket, és az utolsó évtizedek tudományos műveiben sokszor olvashatjuk csillag alatt: "Szily Kálmán szíves közléséből van tudomásom a fenti adatról".

Széchenyi műveinek egyik legalaposabb ismerője. A Széchenyi-múzeum jórészt az ő buzgólkodására fejlődött az ország legelső ereklyemúzeumává. Az 1711 előtti régi magyar könyvekben jobb kalauz nem volt nálánál. Magyar urak, "nemesek", akiknek a családfáját kellett összeállítani, gyakran keresték föl, és Szily — aki kitűnő genealógus hírében is állott — sokszor adott nekik hasznos fölvilágosítást. A magyar kódex-irodalomban senki sem tájékozódott jobban nála, és ebből a körből is több jeles értekezése őrzi emlékét. Ma, a tudományszakok specializálódása idején polihisztor, aki a természettudományok és a humanista tudományok minden ágában alkotott valamit. Mint szervezőerő a legnagyobbak közül való. Az ő agilitása teremtette meg a Természettudományi Társulatot és a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, tudományos világunk két legvirágzóbb és legtermékenyebb társulatát.