Elérhetőség:
Cím: Lomb u. 41.
OM azonosító: 035491
Telefon: 350-8326
Fax: 350-1782
Történet: 1939-ben egy fiatal házaspár - ők a szüleim - úgy döntöttek, hogy létrehozzák saját iskolájukat. Akkor ez nem volt szokatlan. Bár már elkezdődött a második világháború, hazánkban ez még nem érződött. Virágzott az ipar, élénk volt a gazdaság, a fiatalok tanulni akartak és úgy érezték, az irodai munka megbecsült és keresett munkakör. Ez az iskola Budapesten a XIII. kerületben muködött. Mi máig kitartunk a kerület mellett.

Az iskolát FORRAI MAGÁNISKOLÁNAK nevezték el szüleim. Tanulócsoport-rendszerben dolgoztak és az oktatás reggeltől estig folyt. Amire édesanyámék nagyon nagy gondot fordítottak - mert a munkahely is azt várta el - a szépírás, a kulturált levélírás, a helyesírás, a gyorsírás és az akkori "irodatechnika", a gépírás és a számológép tökéletes ismerete. Az itt végzett hölgyeket, vagy ahogy akkor nevezték, "kisasszonyokat" szívesen alkalmazták a főnökök.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nemcsak női szakma volt ez annak idején sem. A Rendőrség és a Honvédség megbízásából a Forrai Magániskolába küldték az írnokokat is tanulni. A budapesti ostrom kivételével az iskola zavartalanul működött, az 1945-öt követő időben is. Sajnos 1952-ben szüleimet is elérte az iskolák államosítása. ők azonban kemény emberek, nem adták fel a szakmát. Nyugdíjazásukig tanárként dolgoztak tovább.

Mellettük hamar megtanultam, hogy a munka mennyire fontos az ember életében és azt is, hogy ezt a szakmát mennyire lehet szeretni. Számomra a pályaválasztás nem volt nehéz, hiszen magától értetődő volt, hogy követem édesanyámékat a szakmában és az elkötelezettségben. A körülményeink úgy alakultak, hogy férjemmel hosszú évekre külföldre mentünk dolgozni. A munkatapasztalatokat és keresetünk megspórolt java részét reménykedve hazahoztuk.

Hazatérésünk után, 1989-ben komolyan kezdtünk bízni abban - tapasztalva az itthoni változásokat -, hogy a Forrai Magániskola nemcsak a múlt, hanem talán a jövő is.

Ezután hosszú és igen fáradságos előkészítő munka következett azért, hogy a remény valósággá váljon. Szándékunkat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatta és így végre lehetővé vált újraindulásunk 1991-ben. Hűek maradtunk a képzési területhez és a helyszínhez, Angyalföldhöz is.

Az irodai munka idővel sokat változott és specializálódott. Napjainkra ezek döntő része három fő szakmai, illetve tudományterülethez kapcsolódik, nevezetesen az informatikához, a gazdasági ismeretekhez és az ügyvitelhez. Ezek mindegyike külön szakmacsoportot is jelent egyúttal és bármelyik szakma gyakorlásához komoly nyelvtudásnak is kapcsolódnia kell.

Először az ügyviteli területen vállalkoztunk képzésre. A titkári szakképesítések megalkotásában tanári karunk oroszlánrészt vállalt. Elismertségünket és eredményességünket bizonyítja, hogy mára szakmavezetőként tartanak bennünket számon. Ezzel függ össze, hogy az ügyviteli szakmák korszerűsítésekor alkotó szerkesztő lettem az akkori Művelodési és Közoktatási Minisztérium felkérésére, majd pedig évekig a Nemzeti Szakképzési Intézet felkérésére monitoring, tanterv- és taneszköz-fejlesztési szakértői feladatokat is elláttam.

Fokozatosan beemeltük képzési irányaink közé a munkaadók körében egyre hangsúlyosabban igényelt számítástechnikát, kommunikációt, gazdálkodást és kereskedelem-marketinget.

A múltunk nagy vonalakban ennyi. Vessünk egy pillantást a jelenre és a jelenlegi oktatás részleteire.