Elérhetősége:
Csobánc utca 1.
Telefon: 06-1-313-10-67
Fax: 06-1-313-16-74
Email:
bokay@bokay-eu.sulinet.hu
Története:

Iskolánk története:

Az ős-iskola 1871-ben alakult, a Bezerédi utcában.
Iskolánk 1968-ban kezdte meg működését. Névadója ifj. Bókay János lett, kiváló gyermekorvos és kutató.

1976-tól székhelyünk a budapesti Csobánc u. 1. szám alatti patinás épületbe került.
1976-1990-ig egészségügyi szakközépiskolai képzést folytattunk, amely 1990-től általános tantervű gimnáziumi képzéssel bővült. 1992-ben indultak be az érettségi utáni nappali szakképző évfolyamok. 1993-tól humán szakképzés is indult. 1998-ban indult el az angol-magyar két tanítási nyelvű szakképzés, valamint a felnőtt tagozat.
2006 óta öt évfolyamos nyelvi előkészítős szakközépiskolai osztályunk is van.

A Fővárosi Közgyűlés 2007-es döntésének értelmében iskolánk 2007. június 1.-től befogadja a megszűnő Batthyány-Strattmann László Szakközépiskola diákjait és tanárait. A 2007-2008-as tanévben még külön épületben, de 2008 őszétől itt a Csobánc utcában formálódik a közeljövő Bókay-ja.
Ez a változás komoly feladatot ró az iskola minden tanárára és diákjára. De a folyamatosan változó világ kihívásaihoz való alkalmazkodás, a rugalmasság iskolánk egyik fő értéke.

Törekvéseink: meghatározott pedagógiai elvek alapján az iskolai tevékenységek valamennyi területén és szintjén a tanulók önmegvalósítása és az élet, a munkavégzés sikeres vezetését szolgáló oktatás-nevelés megvalósítása. Ezt elősegíti tantestületünk felkészültsége, mely az iskola sokszintű tevékenységének és céljai megvalósításának legfontosabb feltétele.

Iskolánk névadója:


Bókay János (Pest, 1858. április 19. - Budapest, 1937. július 6.): gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1923). 1880-ban avatták orvosdoktorrá.
1883-tól a Stefánia-gyermekkórház főorvosa. 1885-ben a gyermekgyógyászat magántanára, 1902 és 1929 között a gyermekgyógyászat rendes tanára a budapesti egyetemen.

Működése idején lett a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tantárgy (1912), a magyar gyermekgyógyászati iskola megteremtője és első nemzetközi vonatkozásban jeles egyénisége. Bevezette Magyarországon a diftéria intubációs kezelését, szérumgyógyítását, és nemzetközi felkérésre klinikailag ellenőrizte a Behring (az első orvosi Nobel-díjas) által előállított védőoltás hatását. Jelentős megállapítása a bárányhimlő és az övsömör közötti összefüggés. Közreműködött a járványos gyermekbénulás kórtanának tisztázásában.

Egyik szervezője volt az Országos Stefánia Szövetségnek, illetve a védőnőképzésnek, a szervezett csecsemő- és gyermekvédelem jogi és orvosi szervezeteinek. 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja sorába választotta. Alapítója volt az Orvosi Hetilap Gyermekgyógyászati mellékletének, 1923-ban a Magyar Gyermekorvosi Társaságnak. 1931-ben Korányi Sándorral együtt kezdeményezte a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének megalapítását, amely évente megrendezésre kerülő 'orvosi napok'-on új szakmai és tudományos találkozási lehetőséget biztosított a magyar orvostársadalomnak.
Fő műve: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)