Elérhetősége:
Reáltanoda utca 7.
Porta 1/327-72-91
Titkárság 1/327-72-90
Tanári szoba 1/327-72-94
Gazdasági iroda 1/327-72-95
Orvosi szoba 1/327-72-97
Fax titkárság 1/327-72-98
Fax gazdasági 1/327-72-99
Email:
igazgató: Moss László ig@ejg.hu
helyettesek:
Gyengéné Beé Andrea bee@ejg.hu
Eszes Valéria eszesvali@gmail.com
Varga Balázs vege52@gmail.com
gazdasági iroda: Szauterné Tóth Erzsébet gh@ejg.hu
titkárság: Erdősi Péterné erdosi@ejg.hu
Pelczer Gyöngyi pelczer@ejg.hu
Története:
„Egy iskola szellemiségén azt a rendező elvet értjük, amely a tanárok, a diákok és a szülők számára is egyértelműen és megfoghatóan működik. Először is egy olyan erkölcsi felfogást, pontosabban alapvető tulajdonságok csoportját jelent, melyet az iskola annyira megszerettet a diákokkal, hogy egy életre beléjük is oltja. Másodszor egy olyan életeszményt, üzenetet, amit a diák az iskolából magával vihet az életbe, s ez el is fogja kísérni, mintegy irányt szabó mérceként él benne. Harmadszor pedig egy olyan magatartást meghatározó érték- és normarendszert, ami bizonyos viselkedéseket eleve vonzóvá vagy taszítóvá tesz számára, ami a döntésekben segíti.” (Kozéki Béla)

Ebben a részben intézetünk életének fontosabb eseményeiről lesz szó. Vannak közöttük tanításhoz kötődőek és tanítás melletti tevékenységek, hiszen az oktatás és nevelés egy iskolában nem csak a tanórákon folyik. A szellemiséget minden itt történő mozzanat meghatározza. Mivel több mint másfélszáz éves iskolánknak szerkezete hatszor változott az idők folyamán, ezt a szakaszolást próbáljuk meg követni.

Kellemes történelmi utazást kívánunk!

Hatosztályos német reáliskola időszaka (1854-1861)

Hatosztályos magyar reáliskola időszaka (1861-1875)

Nyolcosztályos reáliskola időszaka (1875-1935)

Nyolcosztályos gimnázium időszaka (1934-1945)

Négyosztályos gimnázium időszaka (1946-1992)

Hat- és négyosztályos gimnázium időszaka (1992-)
Névadónk:
„Minden tudás csak akkor bír való beccsel, ha cselekvésre képesebbekké tesz.”
(Eötvös József)

„Törekedj látni, bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen.”
(Eötvös József)

Iskolánk 1921-ben vette fel Eötvös József nevét. A választás nem volt véletlen, hiszen erkölcsi és szellemi példája mellett a kultuszminiszter több szállal kötődött iskolánkhoz. Ő volt annak a küldöttségnek a vezetője, aki magyar nyelvűvé válásunkat támogatta és segítette 1861-ben; és ő volt, akinek nevét iskolai önképzőkörünk felvette 1872-ben.
1
Gondolatok Eötvösrıl és Eötvöstıl
Mint a magyar középiskolák többsége, iskolánk is 1921-ben vette fel egy általa választott
híres személyiség nevét, amirıl így emlékezett meg az akkori iskolai értesítı: „Iskolánk a
jelen tanévtıl kezdve a magyar irodalom és politikai történet egyik legkimagaslóbb alakjának,
Eötvös József bárónak nevét viseli. Költı és bölcselı, szónok és államférfiú, nemes eszmék
lelkes harcosa, iskolaügyünk egyik alapvetı reformátora volt, akinek eszméi az egész nemzet
közkincsévé váltak. Intézetünk már régibb idı óta kapcsolatban áll a nagy ember nevével,
önképzıkörünk ugyanis a 70-es évek óta Eötvös József nevét viseli. Legyen ez az új név a
régi, nemes hagyományokat híven ápoló IV. ker. községi fıreáliskola ékessége ezentúl is.”
Minden iskola természetes törekvése, hogy példát, irányvonalat, magatartásmintát adjon, hogy
tanulói büszkék legyenek arra, hogy hozzá tartoznak. Valljuk, hogy az azonosulás a gyerekek
számára nálunk is az iskola nevével kezdıdik, hisz a névadó szobra elıtt mennek el naponta,
vannak róla elnevezett diáknapok és házi versenyek. Az ı erkölcsisége, nézetei, szellemisége
szorosan kapcsolódnak a jó iskola fı értékeihez, nevelési céljaihoz, vagyis szellemiségéhez.
Tanulóinkat mi is „Eötvös-diákoknak” nevezzük, és úgy érezzük, hogy ezzel ık is büszkén
azonosulni tudnak.
Csupán néhány gondolatban szeretnénk bemutatni, hogy miért kapcsolódhatunk ıszinte
szívvel Eötvös József szellemiségéhez.
Társadalomfilozófusi tevékenységét tekintve egy olyan emberrel azonosulhatunk, aki a
tapasztalatot, a közösség és a nemzet érdekeit, az egyéni szabadságot, valamint a ragaszkodást
az örök eszmékhez és az átgondolt véleményváltoztatást egyformán fontosnak tartotta. İ volt
a korabeli magyarországi liberalizmus egyik legkövetkezetesebb gondolkodója. Az eszmét ért
kritikákat is figyelembe véve jutott arra a következtetésre, hogy a liberalizmus eszményei
alapvetıen fontosak és érvényesek, s csak ezek alapján fejlıdhet tovább az európai
civilizáció. Észrevette viszont a szabadság és egyenlıség eszméje közötti ellentéteket is, és
úgy érezte, hogy a két eszme csak valamilyen korlátokkal rendelkezı rendszerben jöhet létre,
ahol nagyon kell ügyelni az arányokra.
Politikusi tevékenységét tekintve egy olyan emberrel azonosulhatunk, aki munkásságában a
középutat, a mértéket kereste. Nagy szerepet szánt az államnak, melynek olyan feladatokat
kell ellátnia, mint pl. az erkölcsi törvények megtartásának biztosítása, a jogbiztonság
megteremtése, a közjólét megteremtése, a fejlıdés elısegítése minden területen. Ezek a célok
szerinte összekapcsolódnak, sıt csak együtt valósíthatók meg, hiszen ahol erkölcsi törvények
vannak, ott ebbıl következıen jogbiztonság is van, rendezett viszonyok között pedig a
közjólét és a fejlıdés is megvalósul. Olyan államra gondolt, mely elısegíti az egyéni
szabadságot, mely biztosítja a lehetıséget polgárainak az anyagi és szellemi javak
megteremtésére.
Szakemberi (miniszteri) tevékenységét tekintve egy olyan emberrel azonosulhatunk, akinek
esetében nemcsak intézkedései tartalmára lehetünk büszkék, hanem azok kialakításának
módszereire is. A közoktatás rendszerét mindig társadalmi meghatározottságában és a
társadalom szükségletei szempontjából szemlélte. Törvényelıkészítı munkájában
rendszeresen támaszkodott a tanintézetek és a tanulóifjúság véleményére is. Kifejezetten
kérte, hogy készítsék el javaslataikat, s minisztériuma rendre meg is kapta a tervezeteket az
egyetemektıl, tantestületektıl és egyes kiemelkedı személyiségektıl. Liberális meggyızıdés,
a korszak leghaladóbb, a demokratizmust is magukba foglaló elképzelések, szakszerőség és
nagy munkabírás, a részletekre is figyelı alapállás jellemezte ezen tevékenységét is.
2
Végezetül idézzük fel néhány neveléssel kapcsolatos gondolatát, melyek számunkra ma is
meghatározók:
Az önfegyelem és önmérséklet a nevelés alapja.
„Aki embereket oktatni, vagy felettük uralkodni akar, az elıbb gyızze le önmagát, és
uralkodjék saját szenvedélyei fölött.”
A jó nevelı a gyerekek adottságaira épít.
„A nevelésnek feladata nem az, hogy a hajlamokat gyöngítsük, hanem az, hogy helyesen
irányozzuk, mert hisz a hajlamok alkotják a jellem alapját. … s ki növendékénél az ilyen
hajlamok megsemmisítésén dolgozik, úgy jár el, mintha valaki azért, hogy magát a
gızhajó katlanának szétrepedése ellen biztosítsa, a tüzet oltá el.”
Az akarat, az erkölcsi szilárdság mindennek az alapja.
„Egész életphilozophiánk legfeljebb annyit ér, mint tengerabroszaink, melyek szerint
nyugodt idıben kikerülhetjük a zátonyokat, de melyeket, ha a hajót vész ragadta el nem
használhatunk. Az emberek legnagyobb része nem a kellı ismeret, de a kellı erı hiánya
miatt válik szerencsétlenné. S nevelésünk legnagyobb hibája, hogy errıl megfeledkezve,
csak az észbeli tehetségek fejlesztésén fárad s az akarat megszilárdításával nem
foglalkozik.”
A szeretet és empátia különösen fontos a nevelésben.
„Az embert csak a szeretet nevelheti az életre.”
A tanár a módszerekkel is hat, nem csak a tartalommal.
„Félig nem olyan fontos az, mit tanítunk gyerekeinknek, mint az, hogy tanítjuk – Amit
az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó
oktatási rendszer szellemi tehetségünkre gyakorol, megmarad.”
A közösségben nevelıdés alapvetı fontosságú.
„Ha tisztán az észbeli tehetségek kifejtését tartjuk szemünk elıtt, a gyermeknél semmi
sem pótolhatja ki a hasonlókorúak társaságát. Még nagyobb az elkülönözésnek hatása a
jellem és kedély kifejlésére. Valamint ott, hol az erdı-vágásban hasonló korú csemeték
egy tömött cserjévé nıttek össze, a legtöbb ép fa fejlıdik ki, és a magánosan álló fácska,
bár látszólag szabadon terjeszti ágait, minden gond s ápolás mellett ritkán tartja meg
épségét, így van ez a nevelésnél is: a tömött kör, mely a kifejlıdést látszólag
akadályozhatja, szükséges, hogy a törzs, mielıtt bizonyos magasságot el nem ért, s meg
nem erısödött, a szétágazástól és elgörbüléstıl megoltalmaztassék. A magános gyermek
korának boldogságát csak félig ismeri, és ritkán fejlıdik egészségesen.”
Mindig észben kell tartani, hogy gyerekeket nevelünk.
„A mesterkélt lénybıl, kinek gyermekkorában nem engedték, hogy valósággal gyermek
legyen, s ki csupa józanság és életbölcsesség miatt, már mikor az életbe lépett, nem volt
valósággal ifjú, minden lehet, de valóságos férfiú, ki e büszke névre érdemes lenne,
soha.”
3
A mérték meghatározza az eredményességet.
„Elıbb az a panasz emeltetett a létezı nevelési rendszer ellen, hogy a gyermekek nem
tanulnak eleget, jelenleg épen az ellenkezıt mondhatjuk: a gyermekeink többet tanulnak
mint amennyit felfogni bírnak. Az eredmény ugyanaz marad, s az ki húsz mázsa aranyat
ád valakinek, de azon feltétel alatt, hogy azt maga vigye el a vállán, valóban nem
érdemel több köszönetet, mint ha neki semmit sem adott volna.”
A változásokat mindig követni érdemes.
„Szegény nagynéném javamat akarta, vehetem-e rossznéven, hogy ı is, mint majdnem
minden nevelı, saját múltját követte nevelésemnél és így oly veszélyektıl oltalmazott, s
oly nézetekhez szoktatott, melyeknek ı szükségét tapasztalta, de melyeknek én, kinek
élete más viszonyok között folyt le, hasznát nem vehetem.”