Elérhetőség: Korányi Frigyes u. 23-27.

Magyarország
Történet: A középiskolák múltja összefügg a városfejlődés történetével. Így van ez, a már Árpád-korban is lakott, de a környező falvak közül csak az Anjouk (XIV. század) alatt kiemelkedett Nagykálló esetében is. Nagykálló fejlődésére meghatározó befolyással volt annak kedvező földrajzi fekvése. Településünk a történelmi Szabolcs vármegye középtáján található. Debrecen, Nyírbátor, Kisvárda és Nyíregyháza között. "Megyénkben a főbb utak Nagykállóban találkoztak".
Kállót érintették a Nagyvárad, Kassa, Eperjes, Munkács felé vezető útvonalak.
Így válhatott lakóhelyünk a középkorban kereskedelmi centrummá és mezővárossá. Már a XIV. században heti-, majd országos vásártartási joggal rendelkezett. Várady János 1345-ben "tiltakozik a vámszedés ellen Kállón", ami annak bizonysága, hogy Kálló vámszedő hely volt. Kereskedelmi jelentőségét évszázadokon át megőrizte. A Dienes István szerkesztésében napvilágot látott "Szabolcs vármegye" című monográfia szerint még "...a múlt század közepén is itt vásárolták az eladó lány kelengyéjét és itt történtek a legjelentősebb bevásárlások".
Virágzott Kálló középkori céhes ipara is. A kézművesek oda telepedtek, ahol a település ideális fekvése és a jó fogyasztó piacot jelentettek. A források Kállóban a következő mesterségeket említik: csizmadia, szűcs, szabó, szappanos, kovács, borbély, varga, lakatos, olajsüto, aranyműves, kaskötő, asztalos, gombkötő, kötélverő. A nyíregyházi és nyírbátori céhesek is a kállói céhszervezethez tartoztak. Kállónak a XVII. századtól országos hírű salétromgyára volt, serfőző házat, a XVIII. századtól saját mészárszéket működtetett. A kállói heti piacokon verhették le sátraikat az "idegenből jött szűrszabók, gubások (subások), pintérek (kádárok), kosárkészítők, mézeskalácsosok, késesek".
Kálló fekvése történelmi szempontból is sajátos. A három részre szakadt Magyarország találkozási pontján terült el. 1570-73 között épült végvára a megye védelmi, de az ellenség támadási pontjául is szolgál. Az Erdély és a királyi Magyarország határán feküdt és a vár gyakran cserélt gazdát. Urának ismerte al Thököly Imrét is, I. Lipót császárt is, II. Rákóczi Ferencet és I. józsef császárt is. Ebből a sajátos helyzetből a város kevés sikert tudott kovácsolni, de kettőt kiemelnék, amely a település XVII.századi fejlődést nagyban elősegítette. Mindenekelőtt azt, hogy 1604-ben Bocskai István elfoglalta és hajdukiváltságot adományozott Kállónak. Lényegében kollektív nemességben részesült
"Kálló egész város. Nánás, Dorog, Varjas egész puszták, Hadház, Vámos-Pérts, Sima és Vid helységekben lévő részjószegokkal, s az ezekben lévő minden királyi haszonvételekkel rendszeres katonai szolgálatok teljesítésének feltétele alatt..., egyszersmind minden rendes és rendkívüli adózás, bér vagy kamatnyereség, dészma, kilenced, és bárminemű paraszti terhek viselése alól örökre..." felmentették.
Másrészt pedig azt, hogy 1644-ben Bocskai ezen korponai adománylevélhez hasonló kiváltságban részesítette I. Rákócsi György, erdélyi fejedelem is Kállót. "Mind a Praesidiariuspk, Nemes és Míves rendek, szabad Haydú emberek a régi szabadságban megtarttassanak minden rendbeli Tisztségviselőktől".
Kálló politikai tőkét tudott magának a történelem fentiekben vázolt lehetőségből kovácsolni. Filep nádor 1323. május 23-i megyegyűlését követően rendszertelenül, de a XV. század második felétől már mind rendszeresebben tartották itt a megyegyüléseket. Ezzel a település 1876-ig lényegében a megye politikai-, köz- és társadalmi életének, közművelődésének központja, megyeszékhely lett.
Mindemellett indeálisan alakultak Kálló 1870 előtti adatai is. A "Nagy" előtag nem véletlen tapadt Kállóhoz: ez is kiemeli a települések közül. 1850-ben 5499 lakost számlált. Ebbol 3451 református, 693 zsidó, 683 római katólikus, 664 görög katólikus 8 evangélikus. "Határa nagy és termékeny..., mesterembereik számosak, postahívatalról és dohányáról nevezetes. 1869-ben Nagykálló lélekszáma 6872. Összehasonlításként álljon itt néhány más település is. Kisvárdáé:4703, Nyírbátoré: 4598, Mátészalkáé:3741, Csengeré:3482,Fehérgyarmaté:3353, Baktalórántházáé:1529, Vásárosnaményé:1061. Vagyis Nyíregyházát nem számolva Kálló ezzel is kiemelkedett a járási székhelyek közül. Kálló jelentéktelennek nem mondható gazdasági, történelmi múltjából arra következtethetünk, hogy régóta működtek itt iskolák is. "Vármegyénkben az első iskola Nagykállóban állott már az Árpád-házi királyok idején". A szerző kijelentését az iskola helyével, nevével, szervezőjével nem erősítette meg, de a tény elképzelhető, tudniillik, ahol az egyházak megszerveződtek, ott azok oktatással azonnal foglalkozni kezdtek.
Már írott emlékeink vannak arról, hogy a megye legkiemelkédőbb plébániája a XIV. században a kállói, amely elemi, úgynevezett fárai iskolát mű ködtetett 1526-ig. A földbirtokos Kállay család több gyermeke itt végezte elemi tanulmányait, akikből később papok, egyházi titkárok lettek.
Ilyen parochiállis iskolák országszerte alakultak. Olvasást, számolást, éneklést, imádkozást, bibliai történeteket, apostoli vallástételt tanítottak bennük. A pap egyben tanító is volt, de az éneklést és az imádság az úgynevezett "tarisznyás mesterek" tanították.
Jóval többet tudnak a nagykállói református egyház által alapított városi, latin iskoláról. Egy egyházi jegyzőkönyv szerint "...férfiúí oskola fundáltatott... egy időben az eklézsiával...", tehát az 1550-es évek elején. Az ide felvételiző "diák ifjak" esküt tettek: -"... Az időt nem heveréssel, nem játékkal töltöm, hanem szorgalmasan tanulok. A gyermekeket, kik kezembe adatnak, szorgalmatosan tanítom... A fenyítékben az illendő mértéket megtartom... Az oskolában semmi zenebonát nem indítok..." - szólt az eskü szövege.
A "derék ifjak" latint, görögöt, matematikát és egyéb gimnáziumi tantárgyakat tanultak a rektor vezetése alatt. Legifjabbak az alsóbb osztályok növendékeit abc-re, írás-olvasásra, számolásra oktatták, ahogyan az elemi iskolákban szokás. Ők az egyház épületében szállást, kosztot, némi fizetést kaptak az eklézsiától. Az eminensek Debrecen, Patak felsőfokú iskoláiban tanultak tovább. Reuber Jánosról, a kállói vár főparancsnokáról tudjuk, hogy több tehetséges, Wittembergben továbbtanuló ifjú egyetemi költségeit fedezte. Ez a gimnázium jellegű (latin) iskola igyekezett gyökeret verni Kállóban. Jó hírét látszik alátámasztani, hogy "külföldről" is - Kállón kívülről is - látogatták fejenként 2 forint tandíjért.
Az eklézsia adakozásából többször is bővítették az iskolát. Utoljára 1859-ben. De ekkor már késő volt. Gimnáziumi jellegét 1853-ig képes megtartani. Be kellett látniuk, hogy egy 1849-es rendeletnek (Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realshulen in Österreich.-A reáliskolák és gimnáziumok szervezésének terve Ausztriában)-miszerint nyolc gimnáziumi osztállyal és 12 tanárral kell működniük-, nem képesek megfelelni. 1861-ben még felmerült az intézet vezetői ekkor már 8 osztályos reáliskolában kezdtek gondolkodni.
Így a nagy múltú református latin iskola elsorvadt. Csak az egyházak által mőködtetett elemi iskolák funkcionáltak. Számukat a felekezetekhez tartozó népesség aránya határozza meg. Ez a múlt század végén a következő volt: -evangélikus -reformátusnépesség: 2629, az egyház négy iskolát működtet; - római katolikusok 857, a görög katolikusok 104 főt számláltak. Az előbbi egyház két, az utóbbi egy iskolát működtet. 670 izraelitáról tudunk. Ők két tanítót foglalkoztattak. Tény azonban, hogy a nagy múltú Kálló a XIX. század második felére középiskolai jellegű intézmény nélkül maradt.