Weboldal készítés, Google optimalizálás, SEO
/

E-mail:

Jelszó:

Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola és Diákotthon

(Veszprém) Csatlakozom

Az iskoláról

Elérhetőség: Völgyhíd tér 2. Tel: 88/ 566-370 Email: titkarsag@dez.sulinet.hu
Történet: A századforduló és a két világháború közötti Magyarország zenei életének kiemelkedő alakja volt Dolmányi Ernő, aki zongoraművész, zeneszerző, karmester és kiváló pedagógus volt egyszemélyben.
1877. július 27-én Pozsonyban született, családja a művelt középosztályhoz tartozott, mely – Tóth Aladár szerint – a századforduló táján nemzeti kultúránk egyik legértékesebb rétege volt. Édesapja, aki művelt tanárember, különösen tehetséges zenésznek számított, házában rendszeresen hangzott fel kamaramuzsika, így Dohányi korán megismerkedett egyfajta igen magas fokú zenei kultúrával. A hazulról hozott örökség döntően meghatározta művészi alkatát.

1894-től a Budapesti Zeneakadémián zeneszerzés és zongoraszakon növendék lett (tanárai: Koessler János és Thoman István).

Az 1895-ben komponált op. 1-es c-moll zongoraötösét – Koessler ajánlására – Brahms is megismerte, és műsorára tűzte egy bécsi hangversenyén.

1897-ben, a millennium alkalmából meghirdetett zenei versenyen f-moll szimfóniájával és Zrínyi nyitányával elnyerte a király díját.

1898-ban Beethoven G-dúr zongoraversenyével mutatkozott be a közönség előtt, Richter János karmester vezényletével, aki ezután meghívja őt Londonba. Ettől kezdve rendszeresen hangversenyezik, itthon és külföldön egyaránt.

1899-ben op. 5. zongoraversenyével megnyerte a Bösendorfer-nagydíjat.

1900-ban indult első amerikai turnéjára.

1901-1905 között Bécsben él.

1905-től 1915-ig a berlini Zeneakadémia tanára.

1916-ban tért vissza Budapestre, és 1916-tól a Budapesti Zeneakadémia tanára.

1917-ben átfogó javaslatot tesz a zongora tanszak megreformálására, de ez nem találkozott tanártársai elképzeléseivel.

1919-től a Zeneakadémia igazgatója és a Filharmóniai Társaság elnök karnagya. A TanácskÖztársaság ideje alatt a zenei direktórium tagja. A Tanácsköztársaság bukása után felfüggesztették zeneakadémiai állásából.

1920 őszén Budapesten előadta Beethoven összes zongoraművét.

1921-ben a nemzeti koncertéletbe is visszatért, évente hangversenykörutat tett az Egyesült Államokba.

1925-ben a New York State Symphony Orchestra vezető karmesterévé választotta.

1928-ban a zongora- és zeneszerzés művészképző vezetőjeként visszatér a Budapesti Zeneakadémiára.

1934-től a Zeneakadémia főigazgatója

1935-től a Magyar Rádió zenei osztályának az igazgatója. 1936-ban kitüntették a francia becsületrenddel, idehaza is több kitüntetést kapott.

A 30-as években – a megelőző évekhez képest – keveset komponált.

Az egyre nehezülő helyzetben, a zsidótörvénynek ellenszegülve, megakadályozta a zenei kamara felállítását.

A személyét ért támadások miatt, s mert az elbocsátásokat nem akadályozhatta meg, 1941-ben lemondott főigazgatói állásáról, lemondott a Filharmóniai Társaság elnökségéről is, de a közgyűlés maradásra bírta.

1943-ban végleg elhagyta a Zeneakadémiát, s mert 1944 májusában a Filharmóniai Társaság beszüntette működését, november 24-én elhagyta Magyarországot, és Ausztriába utazott.

A háború utáni időkben az ellene indított zsurnaliszta hadjárat megnehezítette számára a beilleszkedést az európai koncertéletbe. Hamarosan – legalábbis Európában – mégis koncertezhetett, Bécsben utoljára eljátszotta Beethoven összes zongoraszonátáját, majd 1947–1948-ban Angliában tett koncertkörutat.

Argentínában készült letelepedni, ahonnan meghívást kapott a tucumáni főiskolára. 1948 novemberében hangversenykörutat tervezett az Egyesült Államokba, ami nem valósult meg.

1949-ben a floridai State University tanáraként elfoglalta állását. Különböző egyetemeken mesterkurzusokat tartott, koncertezett.

1959. október 22-én adta utolsó hangversenyét, 1960 januárjában készítette el utolsó lemezfelvételét.

1960. február 9-én halt meg New Yorkban.

Dohnányi személyében a magyar zeneélet kiemelkedő egyéniségét ismerhettük meg, aki minden tevékenységével maradandó érdemeket szerzett. Mint zeneszerző, kamaraműveinek kiemelkedő zenei értékével, mint karmester és előadóművész a kortárs zene propagálásával, mint zongoraművész a század első felének legjelesebbjeihez tartozott. Mint pedagógus, mai napig is tart hatása az általa nevelt kiváló zongoristanemzedéken keresztül.