Az ír férfi bemegy egy dublini bárba,
rendel három korsó Guinness-t és leül a helyiség hátsó

részében, iszik egy-egy kortyot mindegyikből egymás után. 

Miután imigyen mindhármat kiissza, visszamegy a
pulthoz és még hármat rendel.

A csapos így szól hozzá:

- Tudja, miután kiengedek egy korsóval, az
hamarosan elveszti az aromáját; jobb
lenne az íze, ha egyszerre csak egyet venne. 

Az ír úriember így felel erre:

- Nos, tudnia kell, hogy nekem van két fivérem.
Az egyik Amerikában, a másik Ausztráliában,
és én meg itt Dublinban.
Amikor elmentünk otthonról megígértük, hogy
mindig így fogunk inni, hogy emlékezzünk arra
az időre, amikor még mind együtt ittunk.

A csapos elismeri, hogy ez egy szép szokás, és
annyiban hagyja a dolgot.

Az ír férfi törzsvendég lesz a bárban és mindig
ugyanígy iszik: rendel három korsóval, és ezeket
úgy issza meg, hogy mindegyikből egy-egy kortyot
iszik sorban egymás után.

Az egyik nap bejön és csak két korsóval rendel.
Az összes többi törzsvendég észreveszi ezt és
elcsendesedik. Amikor visszajön a pulthoz a
második körért, a csapos megszólal:

- Nem akarom megzavarni gyászát, de ki akarom
fejezni részvétemet az önt ért nagy veszteség miatt.

Az ír férfi egy pillanatig zavartnak tűnik, de aztán
fény gyúl a szemében és nevetni kezd:

- Ó, nem arról van szó - mondja.
Mindenki jól van, csak én abbahagytam az ivást.