Egy ügyvéd elmegy kacsára vadászni. Lő is egyet, de a kacsa
beesik egy elkerített birtokra.
A birtok tulajdonosa, egy öreg paraszt éppen ott kapálgat.

- Uram, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! - kéri az ügyvéd.

- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az
enyém! - mondja az öreg.

- Nana! Én egy ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon!
Ha nem adja ide, akkor úgy beperelem, hogy
mindenét elveszti! - fenyegetőzik az ügyvéd.

- Várjon csak! Itt, vidéken a vitás ügyeket a "három rúgás törvénye"
szerint rendezzük. Hajlandó alávetni magát?

- Az mit jelent?
- Én kezdem. Maga megfordul, én meg háromszor jó fenékbe rúgom.
Ha bírja, akkor cserélünk, és maga jön.
Annál az igazság, aki tovább bírja.

Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja:
"Ezt a fazont kirúgom a világból is, ennél egyszerűbben
úgysem tudnám elintézni a dolgot."

Szóval, belemegy. Az öreg kezd. Nekiszalad, és egy
akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg.

A második rúgás akkorára sikerül, hogy az ügyvéd az orrával felszántja a földet.
A harmadikra még a szeme is könnyes lesz.

Leporolja magát, és odafordul az öreghez:
- Na, forduljon meg, most én jövök!

Az öreg megpödri a bajszát:

- Jól van, feladom. Vigye a kacsáját!