Pécs város területe a római kor óta, közel 2000 éve folyamatosan lakott. A korábban itt élő népek, az egymást követő, vagy éppen egymás mellett élő kultúrák kiemelkedő emlékanyagot hagyományoztak ránk. Ezek között különös helyet foglalnak el a későrómai ókeresztény temetőemlékei, melyek a mai belváros északnyugati részén, a Székesegyház környékén maradtak fenn, átvészelve sok évszázad viharait.
Sophiane (a római kori Pécs) városának és temetőjének régészeti kutatása több száz éve folyik. Az előkerült leletek alapján körvonalazódott a város és az ettől északra, a Mecsek hegységlejtőin elhelyezkedő temető területe. Sophiane városának közössége a 4. században jelentős számú sírépítményt (kápolnát, sírkamrát, épített sírokat) emelt. Az emlékek mind építészetileg, mind művészileg páratlan alkotások, amelyek 2000 óta az UNESCO világörökség részét képezik.
Gosztonyi Gyula régész-építész már a 20. század elején javasolta a Cella Septichora ókeresztény sírépítmény feltárását, a sírkamrák föld alatti összenyitását és turisztikai célú hasznosítását. 2004-2006-ban a Regionális Fejlesztési Operítív Program "Pécs világöröksége, turisztikai vonzerő fejlesztése" című projekt keretében elnyert 1,5 milliárd forintos támogatás lehetővé tette ennek az álomnak a megvalósulását. Így 2007-től a Cella Septichora LátogatóKözpont és föld alatti régészeti lelőhely részeként megcsodálható a Korsós sírkamra a Péter-Pál sírkamra, a Nyolcszögű sírkápolna, a III.IV. XIX. és XX. számú sírkamrák.
Mátis IstvánPécs 2.000 éves történetének igen szépen megmaradt és feltárt múltja. Igen fontos esemény, amivel a hazai és külföldi látogatók nagyon elégedettek. Köszönet
a múlt kutatóinak és a jövőnek megőrzőinek!
2013.02.18 9:46
[Drop your comment for this event {6265}]
[Sorry, guests can not post comments {45}]
|
[Register {50}]