Weboldal készítés, Google optimalizálás, SEO
/

E-mail:

Jelszó:

Az iskoláról

Cím: Szentháromság tér 1.
Telefon: 57/500-580, 57/500-575, 57/412-434
Fax: 57/413-063
E-mail: iglvg@server.lehel-vezer.sulinet.hu
Története:
ISKOLATÖRTÉNETI KRONOLÓGIA
1767 – Dósa Pál jászkerületi kapitány saját költségén megalapítja a latin kisgimnáziumot Jászapátin – egy osztállyal

1776 – az iskola a királyi gimnáziumok közé, a budai tankerülethez kerül

1779 – a központi követelményeket teljesítendő, az intézményt a kerületek középpontjába, Jászberénybe helyezik át; helye a katonatiszti lak, majd a Zagyva partján levő magtár épülete; 3 osztály, tandíj nélküli oktatás 1784/85-ig

1782 – a gimnázium megkapja első hivatalos pecsétjét: ”Sigillum Scholae Grammaticea Jászberényiensis 1778”

1789 – megnyílik az ötosztályos nagygimnázium, az új pecsét felirata: „Sigillium Regii Gymnasii Jász Berenyiensis 1789”

1791 – „A földrajz, honi történelem, természetrajz, számtan könnyebbség és nagyobb eredmény végett magyar nyelven” adatik elő.

1806 – a II. Ratio Educationis alapján az intézmény hatosztályos főgimnáziummá alakul

1844 – a magyar nyelv hivatalossá lesz a gimnáziumokban; a retorika, poézis, mitológia kivételével magyar nyelven folyik az oktatás

1848 – az események hírére az oktatás befejeződik, a felsőbb évesek a fegyveres küzdelembe is bekapcsolódnak; az intézetet kórházzá alakítják, a padokból és egyéb felszerelésekből ágyakat készítenek a sebesültek számára

1851 – a forradalom utáni új rendeletek válságos helyzetbe sodorják az iskolákat – intézményünk is megszorításokra kényszerül; négyosztályos algimnáziumként működik tovább

1856 – Jankovich György főkapitány megszervezi a „Jászkerületi altanodai bizottmányt” a gimnázium megmentésére és továbbfejlesztésére

1868 – a jászberényi gimnázium mint nyolcosztályos főgimnázium kezdi meg működését, és az érettségiztetés jogát is megkapja

1887 – a város átveszi az iskolát a tanegylettől, elkészül az új épület tervrajza

1888 – az új épületben kezdik el a tanévet

1896 – „Magyar Királyi Állami Főgymnasium”

1914/18 – a világháború idején a folyamatos oktatás nehézségekbe ütközik: a tanárok többsége és a diákok egy része a fronton harcol, sokan családfenntartóként otthon dolgoznak

1919 – a Tanácsköztársaság radikális rendeleteinek hatása (hittanoktatás eltörlése, érettségi helyett végbizonyítvány stb.) csupán néhány hónapig tart

1922 – az intézmény neve: József Nádor Gimnázium

1924 – az intézet reálgimnáziummá alakul

1941/45 – a tanárok és tanulók ismét aktív részesei az eseményeknek

1944 – az intézet épületét az német katonaság több ízben igénybe veszi, de időnként engedélyezi az oktatást; ám a városban uralkodó nyugtalanság és bizonytalanság miatt a tanítást be kell szüntetni

1944 – az épületet kórháznak rendezik be

1945 – az intézmény ismét rendeltetésének megfelelően működik; addig Fecske Sándor háza ad otthont az oktatásnak; a tanévben már csak négyosztályos gimnázium működik

1946 – megnyílik a dolgozók gimnáziuma is; iskolánk felveszi a LEHEL VEZÉR GIMNÁZIUM nevet

1950 – az új név: Mikszáth Kálmán Gimnázium

1956 – ismét LEHEL VEZÉR GIMNÁZIUM

1948 – megalakul a diákotthon

1956 – a gimnázium tanulóinak egy része tevékenyen részt vesz az eseményekben, többen csatlakoznak a forradalmi szervezetekhez

1959 – megindul a szakmunkásképzés, az intézmény neve 1971-ig: Lehel Vezér Gimnázium és Ipari Szakközépiskola

1964 – megjelenik az első iskolaújság, a Fórum, 1979-től Lehel Harsona néven; főszerkesztője Csomor Józsefné tanárnő

1965 – először kezdi meg működését az iskolarádió a KISZ kezdeményezésére

1966 – elkészül a gimnázium tornakertje – ekkor még Bathó-kert, később Szántai-kert néven

1976 – megnyílik az iskolai büfé

1977 – társadalmi munkával elkészül a pinceklub

1984 – átadják az új épületszárnyat

1988 – Szántai Katalin tanárnő létrehozza az Iskolagalériát

1988 – megindul és 1994-ig tart az orosz két tannyelvű oktatás

1989 – kapcsolatteremtés a vechtai Gymnasium Antonianummal

1990 – testvérkapcsolat a kolozsvári Brassai Sámuel Líceummal

1991 – elindul a nyolcosztályos gimnáziumi oktatás

1999 – kapcsolatfelvétel a conselvei Enrico Mattei Líceummal

2000 – a gimnázium megkapja a város önkormányzatától a Pro Urbe-díjat

2004 – megszűnik az iskolai kollégium, a város középiskoláival együtt más épületben kap helyet

2005 – elindul a nulladik évfolyamos nyelvi képzés
Szemelvények az eltelt 235 év dokumentumaiból:

1767 – gróf Esterházy Károly püspöki levele:

„Ha pedig némelyek közül a tanulmányokban semmi előmenetelt nem tennének, vagy ellenkezőleg azt észlelnénk felőlük, hogy a jó erkölcsök ellen kihágásokat követnek el, jelesül éji kóborlásokban, korcsmák látogatásában és a nőnemmel való vegyes játékban vagy tánczban vesznek részt, a város lakosait kertjeikben, szőlőikben, vagy bármely más tulajdonukban megkárosítják, vagy czivakodásaikkal, pörlekedéseikkel és veszekedéseikkel a közcsendet és rendet háborgatják, vagy kik a professorok, sőt az igazgató iránti tiszteletet „megsértené” vagy ezeknek szemtől-szembe ellenszegülni merészelnének: az ilyenek példás büntetéssel, bezárással és testi fenyítéssel is sújtassanak; és kikre nézve nincs meg a bekövetkezendő javulás reménye, az ilyenek az iskolából zárassanak ki, s a kizártak 24 órai időn belül a városból is távolíttassanak el, fölhasználva ezen czélra, ha szükséges leend a városi előljáróság segélyét is.”

1848. július 8-i jegyzőkönyv:

„Ez idő szerint több politikai hírlap olvashatása hasznosnak találtatván, Kossuth – hírlapja és a Radical-lap megrendeltetik.”

1869 – az első érettségiről csak ez a rövid jegyzőkönyvi hír ad értesítést:

„A királyi főgimnáziumban tartott érettségi vizsgálat alkalmával királyi főigazgató, tanári kar, tanbizottmányi elnök és tagok megvendégeléséért 3 forint Lipták Mihály vendéglősnek.”


„Pontos időjelzés

Palasovszky Ödön

Ki ne emlékezne tanulóéveire, amikor az iskolában szabályos időközönként megszólalt a tanítási órák kezdetét és végét jelző csengő hangja. A csengőt a legtöbb helyen jelzőórák működtetik, melyek előre beállítva hozzák működésbe az elektromos szerkezetet. De nemcsak iskolákban, gyárakban és üzemekben is alkalmazzák ezt a berendezést, mellyel a munkaidő és a pihenőidő kezdetére és befejezésére figyelmeztetnek. Tulajdonképpen egy műszaki szempontból egyszerű szerkezetről van szó, melynek első példányát Magyarországon egy Szolnok megyében született órás – Palasovszky Ödön – szerkesztette meg, és 1902-ben találmányára szabadalmat kapott.

Palasovszky 1857. november 11-én született Jászapátin. Középiskolai tanulmányait a jászberényi gimnáziumban végezte, ezt követően Mohácsra költözött, ahol nagybátyjánál, Hoffmann Ignácnál, órás mesterséget tanult. 1882-től nyolc éven át nagybátyja üzletét vezette, emellett teljes tudását az órás szakma megismerésének szentelte. Munkáival több kiállításon vett részt, 1885-ben Budapesten kiállítási nagy érmet, 1888-ban Bécsben ezüstérmet nyert. 1890-ben tanulmányútra Németországba és Svájcba utazott, ahol az órásipar fejlődéséről, eredményéről szerzett tapasztalatokat. Egy év múlva Budapesten telepedett le. 1892-ben kinevezték az újonnan szervezett órás szakiskola szerkezettan- és szakrajztanárává. 1895-ben Ausztriában és Németországban tanulmányozta az iparoktatást. Ezen az útján ismerkedett meg külföldi óraipari szakmából publikáló írókkal, akiknek biztatására kezdett foglalkozni órás szakirodalommal. Visszatérve Magyarországra első cikkeit a Magyar Órások Szaklapja közölte, melynek 1902-től állandó munkatársa. Önálló műve is megjelent „Az órák szerkezettana” címmel.

Cikkünk elején említett találmányára 1902-ben kapott szabadalmat „Elektromos kontaktusszerkezet órákhoz” elnevezéssel.

Ez a szerkezet egy hétre előre beprogramozható, hogy mikor létesítsen elektromos kapcsolatot jelzőberendezéssel, például egy csengővel. A megoldás rendkívül ötletes és viszonylag egyszerű. Palasovszky mechanikus időmérőt (órát) kombinált egy elektromos kapcsolóval. Az óra tengelyére szerelt tárcsára az időpontok függvényében bevágások kerültek, melyekbe a szerkezet felett egy oldal rögzített kapcsolókar kis csatlakozópálcája beleesett. A kar elmozdulásával egy időben a másik végén elhelyezett fémtű belemerült egy higannyal töltött fémcsészébe, ami azonnal létrehozta az elektromos csatlakozást. A csengetések időpontját és a csengetés hosszát szabályozni lehetett.” (Szikszai Mihály, a Megyei Levéltár levéltárosa, Szolnok)

1915/16 – az iskola évkönyve:

„Örömmel állapítható meg az a körülmény, hogy azon katona tanulók, kik már katonai szolgálatból vagy éppen a harctérről jöttek, hogy vizsgálatot tegyenek a nyolcadik osztály anyagából, vagy éppen az érettségi vizsgálat tárgyaiból, igen kis kivétellel sokkal komolyabban fogták fel kötelességüket, és felhasználták a tanulásra rendelkezésükre álló kevés időt, úgyhogy sikerült e hadi vizsgák komoly jellegét megőrizni, és a tanári kar nyugodt lelkiismerettel adhatta ki az illetőnek a nyolcadik osztályról szóló, illetve az érettségi bizonyítványt.”

1939. szeptember 2. – Jász Hírlap, Német Ferenc cikke:

„Nagy múltú kultúrintézmény, mely nemcsak a Jászságban, de messze vidéken hosszú időn keresztül az egyetlen középiskola volt. (...) Feltűnő jelenség az iskola évkönyvében a tanulók létszámának rohamos csökkenése... Az iskola fokozódó elnéptelenedése ellen talán legeredményesebben internátus felállításával lehetne védekezni. Ez esetben nagyobb számban keresnék fel az intézetet más vidékről való tanulók is. Némileg javítaná a helyzetet a vonatközlekedés előnyösebbé tétele.”

dr. Wittman Tibor visszaemlékezése, aki néhány hónapig egyetemista óraadóként dolgozott:

„...egy élményt szeretnék kiemelni (...): 1945 első hónapjairól van szó, amikor a gimnázium a Fecske házában működött, és a tanulók minden nap hoztak egy darab fát, hogy a nagy hidegben tudjuk fűteni a termet.”

„A testnevelés tanítása” c. módszertani folyóirat 1966/4. száma:

„Nem egyszerűen sportpálya, hanem valóságos sportpark a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium sportkombinátja. (...) A lakótelepnek kisajátított régi tornakert helyett kapta az elöregedett, kihaló félben levő gyümölcsös telket a gimnázium, és ebből építette fel hallatlan energiával a sportpályát az ifjúság – Szántai József testnevelő tanár vezetésével. A fiatalok mintegy 16000 munkaórát dolgoztak itt...”
Források:

Csomor Józsefné: A Lehel Vezér Gimnázium története 1767 – 1992. Lehel Hűtőgépgyár Kft. nyomdája, Jászberény, 1992