Cím: Almásy u. 1.
Tel.: +36 56 390 002,
+36 56 390 137
E-mail: tmbercsenyi@gmail.com
Névadónk: A Bercsényi-család egyike történelmi nevezetességû kihalt családainknak, nevét õsi lakhelyérõl Berchenyrõl vette. E hajdan virágzó magyar helységet 1526-ban a pusztító török hadjárat elsöpörte.
Bercaényi Miklós a Rákóczi szabadságharc kiemelkedõ alakja.
II. Rákóczi Ferenc mellett a második legfontosabb politikai és katonai vezetõ. A szabadságharc fõ szervezõje és irányítója.
Felvidéki nagybirtokos családból származott. A nagyszombati egyetemen tanult. Részt vett a török elleni háborúban. 1686-ban Buda visszafoglalásánál hõsiesen harcolt, ezredesi rangot kapott, s a szegedi vár fõkapitánya lett. A következõ évben apjával együtt grófságot nyert és aranysarkantyús vitézzé ütötték.
1691-tõl Ung vármegye örökös fõispánja, majd Felsõ-Magyarország fõ hadbiztosa.
Bercsényi jól látta, hogy a török háborút követõ császári politika elnyomja, elszegényíti az országot, ezért egyre inkább szembefordult I. Lipót önkényuralmával. Úgy gondolta, hogy a bécsi udvar politikája módosítható a külföldi hatalmak segítségével és az elégedetlen nemesek, az elbocsátott végvári katonaság, a bujdosó kurucok összefogásával.
Bercsényi a fiatal II. Rákóczi Ferencet is megnyerte tervének. Nemesi összeesküvést szerveztek. 1700-ban XIV. Lajos francia királyhoz fordultak segítségért. A levelet azonban a bécsi udvar elfogta. Az összeesküvés leleplezésekor Rákóczit a bécsújhelyi börtönbe zárták. Bercsényi Lengyelországba menekült, itt folytatta a szabadságharc elõkészítését. Elõször egyedül, majd a börtönébõl Lengyelországba szökött Rákóczival együtt a svéd és a francia király segítségét kérték a magyarországi felkelés támogatására. Rákóczi 1703 június 16-án jött be az országba és jobbágyseregével megkezte az elõnyomulást. Bercsényi román és lengyel zsoldosaival sietett a szabadságharc megsegítésére. Amikor július 16-án leverték a jobbágyok ellen felfegyverkezett nemesek seregét, az egész Felsõ-Tiszavidék Rákóczi és Bercsényi nevétõl visszhangzott.
Hamarosan az egész országra kiterjedt a felkelés. A szécsényi országgyûlés (1705) Rákóczit vezérlõ fejedelemmé választotta, Bercsényi országos fõtábornok és a kormánytanács elsõ szenátora lett. 1706-ban õ vezette a nagyszombati béketárgyalásokon a kuruc küldöttséget. Az ónodi országgyûlésen (1707) Bercsényi lelkesítõ beszéde is hozzájárult ahhoz, hogy a szabadságharc folytatása mellett döntöttek, és kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. Fejedelmi helytartóvá választották. Az országgyûlés azonban csak átmenetileg törte meg a nemesség békepárti szervezkedését. A katonai vezetésben fölénybe került fõúri tábor kezdettõl fogva mindenáron való megeggyezésre törekedett a császári udvarral. Bercsényi 1710 végén az orosz cárhoz utazott, hogy katonai segítséget kérjen. Útja azonban sikertelen volt. A távollétében aláírt szatmári békét (1711) soha nem fogadta el. 1711-1716-ig Brezán várában élt. A török-osztrák háborút kihasználva 1716-ban a szultán meghívására a bújdosókkal Chotzinba, s az Al-Dunához a nagyvezér táborába utazik. Vele szövetkezik és 1717-ben mintegy 20 ezer fõnyi összegyûjtött seregével Orsova felöl betör Magyarországra, de visszavonulásra kényszerül. 1718-ban csatlakozott a Rákóczi emigrációhoz. Mikor 1718-ban III. Károly a törökkel békealkudozásba bocsátkozott, a császári biztosok Rákóczi és Bercsényi kiadatását követelték. A szultán ezt megtagadta, kijelentette, hogy inkább elveszti fõvárosát, mintsem a vendégszeretetet megsértse, meggyalázza.
Bercsényi Miklós Rodostóban halt meg, hamvait Rákócziéval együtt 1906-ban és a kassai dómban helyezték örök nyugalomra.