A jogi egyetem záróvizsgáján az utolsó két
diák izzad a kihúzott tétele felett. 

- Jöjjön kolléga! - szólítja az egyiket a professzor.

- Na kolléga... Tudja a tételt?

- Háát... Nem jut eszembe semmi. - válaszol a nebuló.

- Hát kolléga, akkor maga nem lesz kolléga.

- Professzor úr! Lehet egy ajánlatom?

- Halljuk!

- Ha fel tudok Önnek tenni egy olyan jogi jellegű
kérdést, amire nem tud válaszolni, beírja az ötöst?

- Ilyen pofátlan kérés 40 éves tanári
pályafutásom alatt nem volt, de lássuk!

- Rendben.
Mi az ami egyben törvényes, de nem jogos,
jogos de nem törvényes,
és se nem törvényes, se nem jogos?

Pörögnek a kódexek, izzad a professzor úr, de nem tudja a választ.

- Rendben, megfogott, itt
az ötös és takarodjon innen!

- Na, halljuk az utolsó mit produkál! - szólítja az utolsó diákot.

- Professzor úr... Én sem tudom ezt a tételt...

- Hát mi van ma itt? - fortyan fel a professzor.

- Rendben... Hallotta az előző diák által feltett kérdést?

- Hallottam - felel a diák.

- Rendben. És tudja rá a választ?

- Tudom.

- Tudja?
Akkor ha megmondja, átengedem egy kettessel.

- Rendben. Szóval az, hogy a professzor úrnak van
ugye egy 20 éves felesége, az törvényes, de nem jogos.

Azt, hogy a feleségét az előző diák kefélgeti,
az jogos, de nem törvényes.

Az pedig, hogy ezért Ő most ötöst kapott,
én meg kettest, az
se nem törvényes, se nem jogos...