Egy forró nyári napon két munkás az út szélén
egy mély gödröt ás.
Az egyik elégedetlenkedni kezd:
- Te, haver, szerinted miért van az, hogy míg mi itt
a tűző napon hajtjuk magunkat, addig a
főnök ott az árnyékban üldögélhet?
- Fogalmam sincs. – feleli a másik.
– Megyek, megkérdezem tőle.
Odamegy és megkérdezi a főnöktől:
- Mondja, főnök, miért van az, hogy míg mi a hőségben
dolgozunk, addig maga meg a hűvösben ülhet?
- Tudod, az az intelligencia miatt van.
- Az meg mi?
- Figyelj, elmagyarázom.
Itt van ez a fa, ideteszem a kezem a törzsére.
Próbálj ököllel ráütni a kezemre,
amilyen erősen csak tudsz!
A munkás lendíti az öklét, a főnök elkapja a kezét,
és a melós teljes erővel beleöklöz a fába.
- Na, látod? Ez az intelligencia.
A férfi visszaballag a gödörhöz.
Kérdezi a társa:
- Na, mit mondott a főnök?
- Azt, hogy azért ásunk mi itt,
mert minden az intelligencián múlik.
- Hát az meg mi?
- Figyelj, megmutatom.
– Azzal arca elé tartja az egyik kezét.
– Ideteszem a kezem, te meg próbálj
jó erősen rácsapni az ásóddal!