Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket
nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint
a legnagyobb forróságban.

Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az
emberek, akik ismerték és szerették
(mert mindenkivel kedves és udvarias volt),
mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján.

Az egyik háznál a teljes család várta, és
egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe.

A másiknál kapott egy doboz finom szivart.

A harmadiknál (akivel többször váltott pár
szót horgász-szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott.

Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke
háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta,
megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és
élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette.

Miután kipihenték magukat, a lány kiment a
konyhába, és nagyszerű reggelit készített.

Miközben evett, meglátta, hogy
kávéscsészéje alatt egy százas lapul.

- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy
szavakba lehessen önteni! - mondja a postás.

- De szeretném megkérdezni,
a százast miért kapom?

- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma
lesz az utolsó munkanapod - válaszol a
lány - és megkérdeztem, mit adjak neked.

Azt mondta: "Bazdmeg, adj neki egy százast!"
A reggeli már az én ötletem volt.